Lassan minden csillapodni kezdett a házban,legalábbis ahogy hallottam.Ebben a fél órában egész végig Alec mellkasába fúrva a fejem próbáltam lenyugodni,miközben ő a hátamat simogatta.Kisebb pánikroham támadott meg.Kezdtem már helyre jönni,de a fejfájásom sehogy nem akart elmúlni.Már vártam,hogy apu visszajöjjön a többiekkel és lerohanhassam egy fájdalomcsillapító miatt.
-Hogy érzed magad?-kérdezte suttogva Alec.
-Jobban-motyogtam,szinte már elaludtam ott a karjai közt-de jobban lennék,ha tudnám,hogy a többieknek nem esett semmi bajuk.És ha kapnék aputól egy fejfájás csillapítót.
-Fáj a fejed?-kérdezte kicsit rémülten,miközben a kezével körbejárta a fejem.Olyan jól esett,mikor a tarkómhoz érintette a jéghideg kezét-itt ütött meg,ugye?
-Honnan tudod?
-Vérzik a fejed-kapott hirtelen a karjába és felszaladt velem apu dolgozószobájába-azt hittem,hogy csak azért érzem a véred illatát,mert az a macska megkarmolt,de most már értem-halászott elő egy aprócska mobilt a zsebéből és bepötyögött egy számot-Carlisle! Visszatudnál jönni? Nem a keze miatt éreztük a vérének illatát,hanem mert az a fiú a tarkója fölött ütötte meg.Nem,nem vérzik nagyon,de fáj a feje és azt hiszem,hogy kisebb,vagy nagyobb agyrázkódása van,vagy valami.Rendben köszönöm-nyomta ki a vonalat,majd visszajött hozzám-Carlisle nemsokára itt lesz.
-Nem kellett volna szólnod neki,jól vagyok,csak egy kis alvásra van szükségem-hunytam le a szemem.
-Aludj akkor kedvesem,majd én vigyázok rád-terített rám egy takarót én meg elaludtam.
-Hogy érzed magad?-kérdezte suttogva Alec.
-Jobban-motyogtam,szinte már elaludtam ott a karjai közt-de jobban lennék,ha tudnám,hogy a többieknek nem esett semmi bajuk.És ha kapnék aputól egy fejfájás csillapítót.
-Fáj a fejed?-kérdezte kicsit rémülten,miközben a kezével körbejárta a fejem.Olyan jól esett,mikor a tarkómhoz érintette a jéghideg kezét-itt ütött meg,ugye?
-Honnan tudod?
-Vérzik a fejed-kapott hirtelen a karjába és felszaladt velem apu dolgozószobájába-azt hittem,hogy csak azért érzem a véred illatát,mert az a macska megkarmolt,de most már értem-halászott elő egy aprócska mobilt a zsebéből és bepötyögött egy számot-Carlisle! Visszatudnál jönni? Nem a keze miatt éreztük a vérének illatát,hanem mert az a fiú a tarkója fölött ütötte meg.Nem,nem vérzik nagyon,de fáj a feje és azt hiszem,hogy kisebb,vagy nagyobb agyrázkódása van,vagy valami.Rendben köszönöm-nyomta ki a vonalat,majd visszajött hozzám-Carlisle nemsokára itt lesz.
-Nem kellett volna szólnod neki,jól vagyok,csak egy kis alvásra van szükségem-hunytam le a szemem.
-Aludj akkor kedvesem,majd én vigyázok rád-terített rám egy takarót én meg elaludtam.
*
Arra ébredtem,hogy valaki tapogatja a fejem.
-Au-szisszentem fel,mikor a fájdalmas pontot nyomta meg.
-Bocsánat-hallottam meg Carlisle hangját-hogy érzed magad?
-Mindjárt szétrobban a fejem.
-A felületi sérülés nem súlyos,viszont a kelleténél jóval erősebben vágtak fejbe.Azt ajánlom,hogy a következő napokban ne nagyon kelljél fel az ágyból.
-Akkor nem kell mennem suliba?
-Nem.
-És kapok fájdalomcsillapítót?-ültem fel a segítségével.Még mindig a dolgozószobája kanapéján feküdtem.Mikor megtapogattam a fejem puha kötést véltem felfedezni a buksimon-ez kell rá?
-Igen,ha nem akarod,hogy elfertőződjön a seb.
-Oké,értem-támolyogtam az ajtóhoz a kezébe kapaszkodva-egyébként a többiek jól vannak?
-Igen-mosolyodott el apu-nem voltak sokan,csak ketten.Nem kéne mindig minket féltened.
-Ha ti nem aggódtok magatokért,akkor majd én fogok-nyitottam ki az ajtót,mire Alec aggódó tekintetével találtam magam szemben-szia-mosolyogtam rá,kicsit erőltetve,de nem értem el vele nagyobb hatást,mint szörnyülködőbb arcot-jaj ne nézz már így rám.
-Szörnyen nézel ki-vett át Carlislétól,majd felkísért a szobámba,ahol leültetett az asztalom előtt álló székbe.Egyből megfordultam a székkel és egy lendülettel bekapcsoltam a számítógépemet,majd ugyanazzal a lendülettel visszafordultam szerelmemhez.Viszont a szoba még mindig forgott velem.
-Asszem ezt a közeljövőben hanyagolnom kéne még-fogtam meg a fejem.Miután minden leállt körülöttem kinyújtottam felé a kezem.Hirtelen a karjába kapott és a helyemre ült az ölében tartva-miért van az,hogy amikor ilyen közel vagy hozzám azonnal elálmosodok?
-Ez csak a sok fájdalomcsillapítótól és nyugtatótól van,amit Carlisle adott be neked,miután elaludtál-kezdte el cirógatni az arcom-kérdezhetek valamit?
-Persze-bólintottam-mit szeretnél tudni?
-Ki volt az a személy,aki megtámadt téged?Hogy is hívták?Andrew?
-Muszáj róla beszélnünk?-bújtam jobban hozzá-már úgy sem fontos.
-Ismerted őt.
-Az egyik nagyon régi ismerősöm-vontam vállat.
-A barátod volt?-kérdezte.A hangja alapján nagyon próbált nyugodt hangnemet megütni.
-Azt hitte.Egyszer elhívott vacsorázni,Gondoltam mi lesz abból ha meghallgatom,majd véglegesen elmondom neki 100-ra,hogy nem akarok tőle semmit sem, nem érdekel-meséltem-de nem jött be.Mindig a sarkamban járt,ami nagyon nem tetszett és úgy döntöttem,hogy ha így nem akkor majd nyilvánosság előtt eljut az agyáig,hogy nem érdekel.A legjobb haverjai előtt adtam fel neki a leckét,amitől egy kicsit kiborult és soha nem bocsájtott meg utána-fejeztem be-ennyi.
-Megszégyenítetted.
-Nem tehettem mást,de te most az ő pártját fogod?-néztem fel rá értetlenül.
-Dehogy,csak kíváncsi voltam,hogy ki volt az a személy,hogy miért hívott a kedvesének-morogta.
-Féltékeny vagy.
-Nincs kire.
-Ugye nem fogsz mindig így kifaggatni minden exemről,ha netán tán felbukkanna a jövőben?
-Nem tudom-vont vállat-tudni szeretnék rólad mindent.
-Hát ha én is mindent szeretnék tudni rólad,akkor szerintem itt öregednék meg-sóhajtottam fel-így én úgy döntöttem,hogy megismerlek inkább és türelmesen kivárom,hogy elmondj nekem annyit,amennyit szükségesnek érzel,hogy tudjak róla.Nem lenne neked is egyszerűbb így tenned?-csavartam a kezeim a nyaka köré,majd egy gyors csókot nyomtam a szájára-hm?
-De talán jobb volna-csókolt vissza és addig nem hagytuk abba,míg el nem fogyott a levegőm-szeretlek-ölelt a mellkasához.
-Én is Alec-bújtam hozzá ahogy csak tudtam,mint egy kisegér.Egy ideig így ültünk,mikor csipogott a számítógépem.Ideje lenne kicsikarni apuéktól egy laptopot,amit akkor tudok használni,amikor csak akarok.
-Mit szeretnél megnézni?-fordult Alec a gép felé velem együtt.
-Az üzeneteimet?Kb. egy hónapja nem néztem meg és bárki kereshetett az idő alatt.Még a végén azt hiszik,hogy eltűntem,vagy elraboltak,amit csak neked szabad.
-Ó köszönöm ezt a megtisztelő feladatot-csókolt bele a nyakamba,amitől kirázott a hideg-talán a hétvégén meg is teszem.
-És hova akarsz majd vinni.
-Titok-suttogta a fülembe.
Gyorsan megnéztem az üzeneteimet.Csak egymillió üzenetem volt egy ismeretlen személytől.
-Ez meg ki lehet?-kérdeztem,miközben megnyitottam egy levelet,amiben egy telefonszám volt.Előhalásztam a zsebemből a mobilom és bepötyögtem a számot.Kétszer csöngött ki mikor valaki felvette.
-Jól turbékoltok ott bent?-szólt bele a telefonba Felix.
-Vedd át kérlek-nyújtottam át a mobilt Alecnek-nincsen erőm végighallgatni a hülyeségeit-néztem rá boci szemekkel-és ha lehet nyírd ki,hogy majdnem lefagyasztotta a gépem a hülye üzeneteivel.
-Mindent hallok ám-kopogott be az ajtón Felix-kicsit uncsi volt itt amíg aludtál.-kiabált be-eddig azt hittem,hogy csak unatkozni fogok ,ha veled jövünk Demetrivel,de kellemesen csalódtam benned.Igazán sok rosszakaród van.
-Jé nem mondod?-forgattam meg a szemem.
-Nem engednél be?
-Ezt eltaláltad-ásítottam egy nagyot.
-Te jó ég!Mindig ilyen álmos vagy?-szörnyülködött Felix.
-Ne felejtsd el-szólalt meg Alec-hogy Carlisle egy kicsit sok nyugtatót adott neki-állt fel velem a karjaiban,majd lefektetett az ágyra és betakargatott és egy puszi kíséretében kiment Felixhez.
-Ne felejtsd el kitekerni a nyakát az üzenetek miatt-motyogtam még megbirkózva az ólomsúlyú szemhéjaimmal.
-Au-szisszentem fel,mikor a fájdalmas pontot nyomta meg.
-Bocsánat-hallottam meg Carlisle hangját-hogy érzed magad?
-Mindjárt szétrobban a fejem.
-A felületi sérülés nem súlyos,viszont a kelleténél jóval erősebben vágtak fejbe.Azt ajánlom,hogy a következő napokban ne nagyon kelljél fel az ágyból.
-Akkor nem kell mennem suliba?
-Nem.
-És kapok fájdalomcsillapítót?-ültem fel a segítségével.Még mindig a dolgozószobája kanapéján feküdtem.Mikor megtapogattam a fejem puha kötést véltem felfedezni a buksimon-ez kell rá?
-Igen,ha nem akarod,hogy elfertőződjön a seb.
-Oké,értem-támolyogtam az ajtóhoz a kezébe kapaszkodva-egyébként a többiek jól vannak?
-Igen-mosolyodott el apu-nem voltak sokan,csak ketten.Nem kéne mindig minket féltened.
-Ha ti nem aggódtok magatokért,akkor majd én fogok-nyitottam ki az ajtót,mire Alec aggódó tekintetével találtam magam szemben-szia-mosolyogtam rá,kicsit erőltetve,de nem értem el vele nagyobb hatást,mint szörnyülködőbb arcot-jaj ne nézz már így rám.
-Szörnyen nézel ki-vett át Carlislétól,majd felkísért a szobámba,ahol leültetett az asztalom előtt álló székbe.Egyből megfordultam a székkel és egy lendülettel bekapcsoltam a számítógépemet,majd ugyanazzal a lendülettel visszafordultam szerelmemhez.Viszont a szoba még mindig forgott velem.
-Asszem ezt a közeljövőben hanyagolnom kéne még-fogtam meg a fejem.Miután minden leállt körülöttem kinyújtottam felé a kezem.Hirtelen a karjába kapott és a helyemre ült az ölében tartva-miért van az,hogy amikor ilyen közel vagy hozzám azonnal elálmosodok?
-Ez csak a sok fájdalomcsillapítótól és nyugtatótól van,amit Carlisle adott be neked,miután elaludtál-kezdte el cirógatni az arcom-kérdezhetek valamit?
-Persze-bólintottam-mit szeretnél tudni?
-Ki volt az a személy,aki megtámadt téged?Hogy is hívták?Andrew?
-Muszáj róla beszélnünk?-bújtam jobban hozzá-már úgy sem fontos.
-Ismerted őt.
-Az egyik nagyon régi ismerősöm-vontam vállat.
-A barátod volt?-kérdezte.A hangja alapján nagyon próbált nyugodt hangnemet megütni.
-Azt hitte.Egyszer elhívott vacsorázni,Gondoltam mi lesz abból ha meghallgatom,majd véglegesen elmondom neki 100-ra,hogy nem akarok tőle semmit sem, nem érdekel-meséltem-de nem jött be.Mindig a sarkamban járt,ami nagyon nem tetszett és úgy döntöttem,hogy ha így nem akkor majd nyilvánosság előtt eljut az agyáig,hogy nem érdekel.A legjobb haverjai előtt adtam fel neki a leckét,amitől egy kicsit kiborult és soha nem bocsájtott meg utána-fejeztem be-ennyi.
-Megszégyenítetted.
-Nem tehettem mást,de te most az ő pártját fogod?-néztem fel rá értetlenül.
-Dehogy,csak kíváncsi voltam,hogy ki volt az a személy,hogy miért hívott a kedvesének-morogta.
-Féltékeny vagy.
-Nincs kire.
-Ugye nem fogsz mindig így kifaggatni minden exemről,ha netán tán felbukkanna a jövőben?
-Nem tudom-vont vállat-tudni szeretnék rólad mindent.
-Hát ha én is mindent szeretnék tudni rólad,akkor szerintem itt öregednék meg-sóhajtottam fel-így én úgy döntöttem,hogy megismerlek inkább és türelmesen kivárom,hogy elmondj nekem annyit,amennyit szükségesnek érzel,hogy tudjak róla.Nem lenne neked is egyszerűbb így tenned?-csavartam a kezeim a nyaka köré,majd egy gyors csókot nyomtam a szájára-hm?
-De talán jobb volna-csókolt vissza és addig nem hagytuk abba,míg el nem fogyott a levegőm-szeretlek-ölelt a mellkasához.
-Én is Alec-bújtam hozzá ahogy csak tudtam,mint egy kisegér.Egy ideig így ültünk,mikor csipogott a számítógépem.Ideje lenne kicsikarni apuéktól egy laptopot,amit akkor tudok használni,amikor csak akarok.
-Mit szeretnél megnézni?-fordult Alec a gép felé velem együtt.
-Az üzeneteimet?Kb. egy hónapja nem néztem meg és bárki kereshetett az idő alatt.Még a végén azt hiszik,hogy eltűntem,vagy elraboltak,amit csak neked szabad.
-Ó köszönöm ezt a megtisztelő feladatot-csókolt bele a nyakamba,amitől kirázott a hideg-talán a hétvégén meg is teszem.
-És hova akarsz majd vinni.
-Titok-suttogta a fülembe.
Gyorsan megnéztem az üzeneteimet.Csak egymillió üzenetem volt egy ismeretlen személytől.
-Ez meg ki lehet?-kérdeztem,miközben megnyitottam egy levelet,amiben egy telefonszám volt.Előhalásztam a zsebemből a mobilom és bepötyögtem a számot.Kétszer csöngött ki mikor valaki felvette.
-Jól turbékoltok ott bent?-szólt bele a telefonba Felix.
-Vedd át kérlek-nyújtottam át a mobilt Alecnek-nincsen erőm végighallgatni a hülyeségeit-néztem rá boci szemekkel-és ha lehet nyírd ki,hogy majdnem lefagyasztotta a gépem a hülye üzeneteivel.
-Mindent hallok ám-kopogott be az ajtón Felix-kicsit uncsi volt itt amíg aludtál.-kiabált be-eddig azt hittem,hogy csak unatkozni fogok ,ha veled jövünk Demetrivel,de kellemesen csalódtam benned.Igazán sok rosszakaród van.
-Jé nem mondod?-forgattam meg a szemem.
-Nem engednél be?
-Ezt eltaláltad-ásítottam egy nagyot.
-Te jó ég!Mindig ilyen álmos vagy?-szörnyülködött Felix.
-Ne felejtsd el-szólalt meg Alec-hogy Carlisle egy kicsit sok nyugtatót adott neki-állt fel velem a karjaiban,majd lefektetett az ágyra és betakargatott és egy puszi kíséretében kiment Felixhez.
-Ne felejtsd el kitekerni a nyakát az üzenetek miatt-motyogtam még megbirkózva az ólomsúlyú szemhéjaimmal.
