Másik blogom

Van egy másik blogom is,aki kíváncsi és érdeki az megnézheti::)
http://www.damon-and-prue.blogspot.com/

9.rész

Sziasztok,nem valami hosszú,de csak ennyi telt tőlem ilyen rövid idő alatt írnom,főleg,hogy nem is lehetnék gép közelben.Remélem tetszeni fog,majd sietek a következővel,csak ki  kell várnom,hogy az ősöm elmenjen itthonról XD.Jó olvasást:)






  Egész végig szerelmemnek dőlve próbáltam aludni,miközben ő birizgálta  a hajam, vagy éppen a nyakamat csókolgatta.Ez persze egyáltalán nem zavart,viszont az már igen,hogy Felix és Demetri folyamatosan piszkálgatott.Legszívesebben főbe lőttem volna őket.Valamit ki kell találnom, hogy vissza tudjak vágni...

  Kb. délben  érkezhettünk meg és ahogy gondoltam az egész Cullen család kint várt a reptéren.Ráparancsoltam a fiúkra,mármint Felixre és Demertire, hogy hozzák a csomagjaimat.

-Neked is van kezed-rázta meg a fejét Dem-nem azért vagyunk itt,hogy a poggyászaidat cipeljük.

-Tényleg elfelejtettem-"csodálkoztam"-ja és azért is, hogy vigyázatok rám-tettem hozzá-és mit fog szólni Aro, ha kitörik az egyik bőröndömnek a kereke az út közepén és nem tudom tovább húzni és pont jön egy kocsi és nem bír fékezni...?Csúnya egy látvány lenne és Aro biztos nem örülne neki...De oké renden majd én hozom-nyúlta az egyik felé,de Dem rémült képpel elütötte a kezem és húzta maga után.

-Ezt még kegyetlenül visszakapod-morogta-Felix-el együtt kapod.

-De én csak a tényeket vázoltam fel-néztem rá ártatlan arcot vágva-jaj ne haragudj-biggyesztettem le a számat és kiskutya szemekkel néztem rá,aminek nem lehet ellenállni.

-Ez nálam nem fog bejönni-nevetett fel-nem hatásosak rám az ilyen szemek.

-Pedig akkorát röhögtem volna,ha beveszed az egészet-vigyorogtam rá-na de most már menjünk, mert fáradt vagyok-rohantam oda apuékhoz,majd egy-egy puszit nyomtam az arcukra-sziasztok!Annyira,de annyira hiányoztatok-öleletem meg Edy fiút.

-Te is nekünk,de a gondolataid már kevésbé-mosolygott rám Edy.

-Mi az hogy fáradt vagy?-kérdezte Felix-egész úton Alecnek dőlve szunyókáltál.

--És te miért vagy állandóan fenn?Mert nem vagyok éjszakai bagoly,mint ti.És csak próbáltam aludni,de nem hagytatok,hanem állandóan cikiztettek és nem bírtátok még 5 percre sem befognia szátokat-mutattam rá-gyere Jane-fogtam karon a legújabb barátnőmet,majd a kocsim felé húztam őt.A szépségembe ültettem magam mellé,én pedig automatikusan a volánhoz ültem-apu elkérhetném a kulcsokat?-kérdeztem,mikor nem találtam a helyükön azokat.

-Itt vannak-adta be az ablakon azokat-ne hajts gyorsan Iv!-szólt rám.

-Nyugi apu a 120 km/h-t nem fogom túllépni-veregettem meg a kezét,miközben felöltöttem az angyali mosolyom.

-90

-115

-95

-110

-100

-105

-100

-100

-105

-Rendben-vágtam rá azonnal.

-Mi? Nem!

-Te mondtad-mutattam rá,majd beindítottam a motort-ezt mindig elszúrod-vigyorogtam rá-ebben senki nem tud legyőzni drága apukám-nyugtattam meg.

-Jól van,de 1 hétig eltiltalak a kocsidtól,ha csak egy picivel is gyorsabban fogsz menni-egyezett bele és ilyenkor nagyon oda szokott figyelni.Ilyen ha szigorú,ami persze nem az,szinte soha.Szóval megvártam míg beülnek a saját kocsijukba (Alice,Jasper hozzánk),majd beletapostam a gázba és hazafelé hajtottam,nagyon ügyelve arra,hogy ne lépjem át  a megengedett sebességhatárt.Így 30 perc alatt hazaértünk.
 Miután beparkoltam a garázsba,Alec segítségével felcipeltem a cuccaimat a szobámba (ugyanis Felix és Dem elmentek a közeli klánokat meglátogatni),aztán gyors kipakoltam és mindent a helyére tettem.
-Ivett-kopogott be az ajtómon Esme.
-Igen anyu?-mosolyogtam rá.
-Készítettem neked egy kis ételt,persze ha éhes vagy.
-Mint a farkas-bólogattam,hiszen még nem is reggeliztem.Kirohantam a szobámból egy gyors puszit adtam anyunak és lerohantam  az ebédlőbe ahol már ki volt készítve a tányér leves..hát igen hiszen már ebéd van,na mind1 a lényeg,hogy kaja van előttem.Leültem egy székre és bekanalaztam a levest,majd befaltam  a másodikat is.
-Ha így fogsz zabálni minden nap-jelent meg az ajtóban Emmett-el is kezdhetnél fogyókúrázni.Nem tesz jót neked ,vagyis hogy is mondjátok ti lányok?: nem tesz jót a vonalaitoknak ez a rengeteg kalória és zsír.
-Nos bátyó ide hallgass: 1: anyu mindent olajban készít, 2: sajnálattal közlöm,hogy együtt érzek veled mert te már nem változtathatsz a kinézeteden,pedig igen csak lenne néhány olyan kiló amitől megszabadulhattál volna. Végezetül 3: 48 kiló vagyok,legalábbis apu ezt mondta 2 hete és minimum 53 kilónak kellene hogy legyek a koromhoz képest.Szóval köszi a jó tanácsot , de inkább a helyedben magammal és a kocsijaiddal törődnék,ha nem szeretnéd holnapra a szélvédődet darabokban látni és előre szólok nincsen pénzem kifizetni neked egyet sem,mivel ez az utam elnyelte a megtakarított zsebpénzemet is.És ha megteszem azt amire kényszerítesz,hogy megtegyem,amit hidd el meg is fogok tenni,akkor anyuék legalább fél évig nem adnak nekem pénzt a szobafogságom mellett,csak annyit,hogy tudjak kaját venni magamnak,ami nos eléggé kevés,főleg ha Alice-el vásárolni szeretnénk menni a következő héten nem lesz a dzsipednek kb fél évig szélvédője,hacsak nem veszel a saját pénzeden egyet...és lássuk be mindenféle képen én fogok jól járni.Te pedig nagyon,de nagyon rosszul a leendő kiadásaidat és egy törött kocsit nézve-mondtam el egy szuszra az egész tényállást,majd egy nagyot lélegeztem.
-ROSE!!-kiáltott fel szörnyülködve Em,miközben magát bámulta.Szóval csak a súlyfelesleg jutott el az agyáig a többire már nem is figyelt.Na nem baj ő fogja bánni-tényleg kövér vagyok?-rohant el a feleségéhez.
-Hogy ennek,mikor fog megjönni az esze az egy örök kérdés marad-ráztam meg a feje vigyorogva.
-Ez nagyon kegyetlen volt részedről hugi-ült le mellém Edward.
-Remélem nem akarsz te is egy tropa Volvót látni holnapra-húztam el a számat-szóval ne az ő pártját fogd,hanem inkább dicsérj meg,hogy ilyen kis ördögi lény vagyok,aki mellett nem uncsi az élet.
-Ez igaz-nevetett fel Ed-te már csak ilyen vagy,és hidd el addig nem szeretnélek felbosszantani,míg nem lesz egy kis megtakarított pénzed.
-Utána se Edward,mert új terveket fogok kieszelni ellened és végre hajtani,míg ti szépen vadászni vagytok.
-Én meg addig befoglak zárni a szobádba-vágta rá azonnal.
-Ne felejtsd el drága bátyuskám,hogy él a családodban egy olyan ember aki él-hal az extrém sportokért például: hogyan másszunk ki a második emeltéről az ablakon keresztül ki a szabadba!?
-Lefogom cserélni a kódot  a garázsnál-rázta meg tehetetlenül a fejét Ed.
-Nem sok időt nyernél vele.Imádok kódokat fejteni,főleg,ha kéznél van egy igen aranyos barát-néztem szerelmemre,aki könnyedén kinyitja nekem az ajtót és szépen vissza is teszi feltűnés nélkül.
-Engem hagy ki ebből-szólalt meg védekezően Alec,mire nagyon csúnyán néztem rá-bocsi.
-Jössz nekem egyel-murciztam be-mind1 akkor is csak 1 hetet nyertél-vontam vállat,majd felálltam a székről,felmentem aludni,keltsetek fel vacsikor-ballagtam fel a szobámba,majd úgy ahogy voltam belevetettem magam az ágyba és elaludtam,reménykedve abban,hogy ördögi terveket fogok álmodni...

Folyt.köv.

Ivett ruhája

8.rész

Sziasztok hoztam a következő fejit.Remélem tetszeni fog és kapok sok komi hozzá:)Jó olvasást.

-Ivett!-hallottam meg a világ legszebb hangját.Egy hideg kéz  érintette meg az arcomat,mire kipattantak a szemeim és fátyolos tekintettel próbáltam megkeresni a gazdáját-jó reggelt- mosolygott rám Alec-sokat aludtál.
-Mennyit?
-11 óra.
-Az nem is annyira sok-ültem fel az ágyon...-ööö most a te szobádban vagyok?-krákogtam.
-Igen-bólintott-öltözz át gyorsan-ott van a fürdő-mutatott az egyik ajtóra- a cuccaid pedig ott vannak-bökött a sarokba, ahol néhány bőröndön, volt felállítva-3 óra múlva indul a gépünk  vissza Forksba.
-Ilyen hamar megyünk is vissza?-szontyolodtam el.Pedig még úgy ,maradtam volna.
-Igen,gondolom már hiányzik a családod,de maradhatunk még egy kicsit és akkor mehetünk egy későbbi járattal is,csak akkor át kell íratnom néhány jegyet...
-Néhányat?-kérdeztem- kik jönnek még velünk?
-Hát mi-rontottak be a szobába Felixék.A háta mögött még ott volt Demetri és Jane-persze mi csak néhány napig szeretnénk igénybe venni Cullenék kúriáját, mert mi  inkább meglátogatjuk a közeletekben élő famíliákat-magyarázta  Felix - és sajnos lemaradunk a nyálas sztorikról,de ne aggógj kikönyörögtük Arotól, hogy minimum 1 hónapig had vendégeskedjünk nálatok.
-Előre szólok Felix, ha csak egy lépést is mersz tenni szobám felé,akkor megkérem Janet, hogy használja rajtad a képességét, amit ugye majd megteszel-fordultam egy pillanatra a szóban forgó személyhez.
-Hát persze-mosolygott rám Jane.
-Köszi, és a következő életemben bánni fogod, hogy csak egy pillanatra is megkeserítetted az emberi életemet.És akkor reménykedni fogok abban, hogy nekem is valami jó brutális képességem legyen, amin majd használhatok gyakorlás képen rajtad.Világos volta, vagy részletezzem még egy ideig a terveimet veled kapcsolatban?-vigyorogtam rá ártatlan arcot vágva.
-Azt hiszem, hogy igen,de nem kell tőled tartanom, mert 1 évig ha erősebb is leszel nálam és egy csöppet gyorsabb is és azt az időt már csak kibírom,de utána én fogok visszavágni.
-Ne legyél benne biztos Felix-ráztam meg a fejem-jót tenne neked  egy kis beszélgetés a drága testvéreimmel, hogy elregélhessék neked, hogy neked, a látszat néha csal, főleg ha ilyen szende kis ártatlan formámban ismersz meg.Most pedig ha megkérhetlek rá titeket, menjetek ki innen mert szeretnék készülődni és felkészülni arra, hogy egy teljes hónapot ki kell veled bírnom Felix-keltem ki az ágyból, majd egyesével kituszkoltam őket az ajtó túloldalára.Mikor Alecre került a sor egy gyors puszit nyomtam az arcára-sietek-mondta, majd becsuktam az ajtót és a bőröndjeimhez lépve kikerestem valami ú ruhát.Egy egybe részes farmer szoknyát vettem fel, aminek nem volt vállrésze,így az egész vállam és a dekoltázsom kilátszott és csak a combközepemig ért a szoknya része.Vettem még ki hozzá egy ezüst lógós nyakláncot és egy ezüst karperecet, majd egy emelt talpú kék topánkát választottam ki hozzá.Kiegészítőnek még ott volt a napszemüvegem és a szürke kis táskám.Miután kiválasztottam az aznapi viseletemet, fogtam a ruhákat és bevonultam a fürdőbe, ahol ki volt már készítve egy törülköző.Gyors levettem magamról a ruháimat,majd beálltam a tus alá és gyorsan letusoltam,majd a törülközővel szárazra töröltem magam és felvettem a kikészített cókmókjaimat. Ezután visszamentem Alec szobájába és előkerestem a fogkefémet és a fogkrémet és megmostam a fogamat és kentem fel magamra egy kis sminket, amin nem állt másból, mint kihúztam a szeme egy szemcerkával és a spirálommal meghosszabbítottam a szempilláimat. Így már mondhatni tökéletes voltam.Végezetül visszapakoltam mindent a bőröndjeimbe, majd kimentem a csomagokkal a folyosóra, ahol nagy meglepetésemre a többiek várakoztak. Mikor Felix és Demetri végistírőlt egyszerre füttyentették el magukat kifejezve a véleményüket a kinézetemről amit bóknak vettem.Alec pedig átkarolt és egy csókot nyomott a számra.
-Gyönyörű vagy-suttogta a fekümbe, mire elpirultam.
-Há ti szerelmespár-köhintett Felix-bocsi a zavarásért, de azt hiszem, hogy mi egy kicsit lemaradtunk a love sztoritokban.Igazából, mikor is jöttetek ti így össze, hogy már nyilvánosan faljátok egymást?-kérdezte döbbenten.
-Az nem tartozik rád Felix...egyébként tegnap-bújtam szerelmemhez.
-Ez gyors menet volt fiatalok-pislogott Dem is.
-Ejthetnénk ezt a témát és indulhatnánk Aroékhoz, hogy elbúcsúzzak tőlük?-kérdeztem türelmetlenül.
-Nem úszod meg ilyen könnyen megúszni ezt a témát,de igen mehetünk-bólintott Felix.
 Hosszú folyosókon mentünk végig és örömömre néhányat felismertem és próbáltam ezeket is megjegyezni, hogy ha legközelebb eljövök ide, ekkor ne tévedjek el, úgy ahogy szoktam szinte mindenhol.Kb 3 perc alatt értünk oda  a nagyteremhez az én csigatempómmal.Bár Felix felajánlotta,hogy a karjaiba kap,de egyből elutasítottam.Nem akartam megadni neki azt a lehetőséget, hogy bepillantást nyerjen a szoknyám alá,mert tudtam hogy erre megy ki a játék.Tehát mikor odaértünk Alec kinyitotta a számomra mázsásnak tűnő ajtót,majd kézen fogott és bevezetett a terem közepére.Caius , Marcus és Aro szokásuk szerint a székükben üldögéltek.Marcus most is unottan bámult kifelé az egyik ablakon,de mikor meglátott, mindannyiuknak az arcán hatalmas mosoly terült.Még csak pislogni sem tudtam már előttem is volta.Először Aro ölelt meg, majd Caius és Marcus.
-Annyira sajnálom, hogy már mész is,remélem hamar látni foglyuk egymást és meglátogatsz minket-szomorodott el Aro-természetesen még emberként is
-Persze..talán majd valamelyik szünetben-bólintottam-megbeszélem Carlisle-al és Esmevel.
-Rendben.Addig is vigyáz magadra és ne csinálj semmi hülyeséget és ne menj egyedül az erdőbe!
-Mint ha csak apu hallanám-sóhajtottam fel- ez már túlzott féltés.Más emberek nem is tudják,hogy léteztek és mégis  kóvályognak ott és leélik utána az egész életüket.
-Ezt majd csak azután mondd, ha túlélted az emberi életedet-nevetett fel Aro.
-Oksi-vontam vállat.Akkor is mély meggyőződésem, hogy egyesek túlzásba viszik a védelmemet.Talán még még nem  jöttek rá, hogy 18 éves vagyok és van némi felelősség érzetem és tudok vigyázni magamra,ha éppen nem vámpír van a témában.
-Akkor jó utat-mosolygott rám Aro, majd a többiekhez fordult-ha kehet ne akadályozzátok Ivettet semmiben sem, főleg te Felix, mert halottam mindent a terveidről.
-Ne aggódj Aro, ő fogja bánni és nem én-kiáltottam még vissza,mikor már at ajtón kívül voltunk- oké srácok, most, hogy ti is velünk jöttök,hasznossá tehetitek magatokat és hozhatjátok a cuccaimat, amit Alice itt hagyott-tettem Felix és Dem kezébe a csomagokat, Janet pedig Alec mellé húztam,végül szerelmem mellé sétáltam és a karjaiba fontam magam és így indultunk haza Forksba célba  véve először a repülőteret,ahol elsőosztályú helyet kaptunk az egyik repcsin, mint mindig,ha Cullenékkel utazom valahova....

folyt. köv.

7.rész

  Csak nagy sokára esett le,hogy kire is gondolt igazából.

-ÉN?-pislogtam néhányat.Nem az nem lehet.Mennyi esélye van annak hogy 3-4 nap alatt ennyire megkedvelt.És kezdjük ott,hogy ő Volturi hercege és meg a Cullen család egy teljesen jelentéktelen tagja.Az oké hogy igazából rajongok érte,vagyis igazából totálisan belezúgtam,de ez...

-Igen te-fogta a két tenyere közé az arcomat-szóval vigyázhatnál rá-nem szeretném,ha valami baja esne.

-Nem Alec ez nem lehet-ráztam meg a fejem amennyire csak tudtam-akármennyire is szeretném én is.

-Szóval te is érzel valamit irántam-

-Nem lehet nem érezni,főleg hogy már az első napon levetél a lábamról-vallottam be-de nézd a tényeket:Te Volterra hercege vagy,akár hogy is nézlek,ez nem fog változni.És én?Lehet nem változtat semmi azon, hogy már nem a 10.században élünk.hogy egy nemes nem vehet el bárkit is a köznépből,de akkor is figyelembe kell  vennünk,hogy én a Cullen családhoz tartozom,akik a legkevésbé kívánják azt, hogy csatlakozzam majd a Volturihoz.te pedig nem hagyhatod el a hugodat és ezt a helyet.

-Ezt nem te fogod eldönteni-mondta-és nem is más.Ha elmegyek innen az is az én döntésem lesz és nem másé.Lehet nem most kellett volna és nem is így elmondani azt,hogy mit érzek irántad..

-De igen ,mert most legalább bennem sincs semmi kétely-bólintottam-csak ez egy kicsit hülyén jött ki.

-Igen egy kicsit-nevetett fel-de mit kéne még mondanom,hogy elhidd,hogy lehet köztünk valami?

-Mondani semmit-motyogtam-inkább tenni-néztem a vörösen csillogó szemeibe.Olyan gyönyörűek voltak,talán még Edwardék arany szemeiknél is szebbek.

-Valami ilyesmire gondoltál?-hajolt közelebb és az ajkai rátaláltak az enyémre,gyengén becézgetve azt,valami válaszra várva.Egy pillanatig fel sem fogtam,mi történik köztünk,de ahogy a kezeivel átkarolta a derekam és közelebb húzott magához,fellobbant bennem a vágy iránta.

-Igen valami ilyesmire gondoltam-csókoltam vissza,miközben a kezeimet nyaka-köré fontam és az ujjaimat a hajába túrtam .Fogalmam nem volt arról,hogy mennyi ideig állhattunk így egymás karjaiba,csókolva a másikat.Alec húzódott el először észrevéve hogy lassan oxigén hiányban szenvedek.

-Gondoltam-vigyorgott rám-gyere elviszlek vacsorázni.fogta meg a kezem és elkezdett húzni az egyik irányba.

-Vacsorázni?-lepődtem meg.

-Igen vacsorázni.Mégsem hagyhatom,hogy éhen halj.

-Nem vagyok éhes-ráztam meg a fejem,de a hasam elárult-na jó talán egy kicsit-pirultam el,mire hangosan felnevetett-de az emberek furcsállni fogják, hogy te nem eszel.Rendelhetnénk is vagy valami.

-Majd azt mondom,hogy diétázom..

-Tipikus vámpírok-sóhajtottam fel-mindenkinek ez a mentsége ilyen esetben.

-Miért van jobb ötleted?-vonta fel az egyik szemöldökét.

-Nem nem hinném,de akkor is.Csak ennyi telik tőletek?-kuncogtam-mire szoktátok ti használni azt a nagy űr odabent?-ütögettem meg gyengéden a halántékát-vagy valóban egy nagy semmi van odabent és komolyan olyan sötétek vagytok mint az éjszaka...legalábbis Emmett biztos az.

-Lehetetlen vagy.

-Ezt mát mondtad egyszer-emlékeztettem.

-Inkább haladjunk-sóhajtott fel Alec és vezetett tovább az utakon.Kb 10 perc múlva egy étteremben találtam magamat és úgy éreztem én nem vagyok ehhez a helyhez elég jól felöltözve.Akármerre is néztem az emberek elegánsan ki voltak öltözve.

-Szerintem rossz helyre jöttünk Alec-fordultam felé-én nem vagyok ehhez a helyhez jól felöltözve.

-De igen.Ez csak egy étterem Ivett,semmi más.

-De mit gondolnak rólam,hogy nézek ki?Nézz már szét!Mindenki kosztümben van,meg mindenféle cicomában.Ezzel ellentétbe énrajtam csak egy farmernadrág és egy póló van.

-Én sem nézek mi másként-vont vállat,majd  az egyik üres asztalhoz vezetett.

-Itt nem ismernek titeket,mint Volterra hercegeit,vagy valami?

-De igen-és akkor mi van?

-Nem tűnik fel az embereknek,hogy ti nem öregedtek?

-Nem nagyon,mert olyan sokan vagyunk,hogy már számon sem tudják tartani,hogy ki kicsoda.

-És Aroék?

-Ők ki sem szokták tenni a lábukat a trónteremből,legalábbis a várból biztos nem.

-Hozhatok önöknek valamit?-szólalt meg az egyik pincérnő az asztalunknál.Mint ahogy Cullenéknél is most is Alec mozdulatait leste,rám sem hederítve.

-Ivett?

-Egy kis lasagnet kérek-választottam gyorsan az étlapról.

-És ön uram mit óhajt?

-Én nem kérek semmit köszönöm-rázta meg a fejét Alec.

-Biztos benne?-naná,hogy biztos,ha csak nincsen a mélyhűtőtökben egy kis vér-gondoltam.

-Igen teljesen.

-Akkor pár perc és hozzuk a vacsoráját kisasszony-mondta a pincérnő rám sem nézve , ami igen csak bosszantott.

-Valami gond van?- érintette meg a kézfejemet Alec mire rákaptam a tekintetemet és rámosolyogtam.

-Nem nincsen semmi gond-ráztam meg a fejem.

-Rosszul hazudsz.

-Az a nő.. azt hittem egyből ráveti magát.Undorító..

-Csak nem féltékeny vagy?

-Én? Rá? Dehogy-vágtam rá azonnal-minek lennék az?Csak a nyálát tudja csorgatni, akik olyanok mint te.

-Szóval arra vagy féltékeny, ahogy rám nézett-bólintott mosolyogva Alec.

-Is-vallottam be pirulva.

-Nem kell félned kedvesem, nem foglalkoztat rajtad kívül más jelen pillanatban és a jövőben sem fog.

-Remélem is a saját érdekedben, mert nem kívánom neked azt ami rád várna ha ez mégsem lenne igaz-vigyorogtam rá-nagyon nem díjazom azt aki a másikat a háta mögött megcsalja,de ezt nem nézem ki belőled.Ahhoz túlságosan is büszke vagy.

-Te aztán gyorsan kiismerd a másikat-sóhajtott fel lemondóan Alec-én viszon folyamatosan találgatom, hogy éppen milyen hangulatodban vagy és ki is vagy valójában, inkább, hogy milyen vagy.

-Igen...nehezen lehet megismerni engem, főleg ha nem hagyom.Ebben nagyon hasonlítok Bellára,pedig semmi közöm hozzá rokonilag-állítólag én anyámra ütöttem semmint az édesapámra.Legalábbis Carlisle ezt mondta.

-Ismerted  a szüleidet?-kérdezte gyengéden , mire megráztam a fejem.

-Nem, vagyis nem teljesen, Nagyon kevés emlékem maradt róluk és azok is egyre jobban halványodnak az idő múlásával.5 éves lehettem, mikor  Carlisle és Esme örökbe fogadtak, miután meggyilkolták őket-és te emlékszel rájuk?

-Itt van a vacsorája kisasszony-tette le a tányért elém  a pincérnő, de most is csak nagy nehezen tudott rám nézni.Miután letette a kajámat rámosolygott Alecre , majd távozott.

-Köszönöm-húztam mosolyra  a számat.Hosszú percekig bámultam a lasagnet és azon gondolkoztam, hogy igazából kik voltak a szüleim.Most nagyon elkezdett foglalkoztatni ez a téma, ha már így feljött.

-Egyél Ivett-zökkentett ki a gondolatmenetemből Alec.

-Bocsi elbambultam-kaptam be egy falatot.

-Igen azt vettem észre-nevetett fel.

-Hol is tartottunk? Ja igen te ismerted a szüleidet?

-Igen- 16 éves koromig együtt éltem velük Janennel,de akkoriban nagyon elterjedtek volta a járványok és a szüleinket elérte  a  pestis és a fekete himlő.A haláluk után talált ránk Aro és változtatott minket át azzá amik most vagyunk.Ezért is vagyunk nagyon hálásak neki és adósak is, amit nem lehet egy könnyen leróni.
-Sajnálom-motyogtam.Teljesen együtt tudtam vele érezni, mert tudom, hogy milyen elveszíteni a családunkat.
-Nem kell, régen történt és amúgy sem voltak valami jó emberek-rázta meg a fejét.

-De mégis csak a szüleid voltak nem?
-De igen-bólintott-viszont mint mondtam, nem voltak jó emberek.Amit úgy fordíts le, hogy annyira szerettek minket, hogy kitettek az utcára.Akkoriban nagyon sok gyerekkel megtörtént ez, miután volt annyira idős, hogy ne haljon éhen egyedül a világban.
-Ez borzalmas.
-Igen az, ezért inkább váltsunk témát-mosolygott rám, a mitől majdnem elolvadtam.
-Oké.Van valami ötleted hogy miről beszéljünk?-néztem rá kíváncsian.
-Például mesélhetnél magadról valamit.
-Nem szeretek magamtól mesélni.Jobban szeretem, ha inkább megismernek,nehogy olyat mondjak, amin nem igaz-ráztam meg a fejem.
-De téged túl nehéz kiismerni.
-Örülök neki-vigyorogtam rá, majd bekaptam az utolsó falatot és jeleztem hogy fizetni szeretnék,de Alec megállította a kezem.
-Ugye nem gondoltad azt hogy hagyom hogy te fizess.
-Bocsi de nem úgy nézel ki, mi aki nagyon sokat jár éttermekbe.
-Attól még én fizetek-felelte-nem lenne egyszerűbb megköszönni?-kérdezte látva, hogy tiltakozni szeretnék.
-Köszönöm-nyögtem ki nagy nehezen.
-Szívesen-kuncogott-nehéz volt?
-Ha tudnád mennyire-bólintottam-kint megvárlak-álltam fel a székről.
-Rendben-állt fel ő is az asztaltól, majd odament  a pulthoz.Én pedig kimentem az étteremből.Odakint már korom sötét volt, de a csillagok olyan szépen ragyogtak az égen.Sokkal többet lehet itt látni, mint Forksban, ahol jóformán állandóan felhős az ég és csak havonta, ha egyszer süt a nap,de akkor is csak pár órát.Olyan  szép itt minden.Legszívesebben ide költöznék,de ez sajnos lehetetlen, legalábbis a Cullen családnak.De nem hibáztatom őket ez miatt, nekem is hálásnak kéne lenne nekik, csakúgy mint Alec Aroéknak.Bár nemsokára már ez sem fog érdekelni,mert én is egy leszek közölük az érettségi után, ha csak nem kérek még eyg kis időt, ami persze nem lehetetlen, főleg hogy ennyire megszerettek ennyi idő alatt.
-Min gondolkoztál el ennyire?-karolt át hátulról Alec.
-Csak azon, hogy miért egy olyan helyen éltek, ahol napközben 100 ágra süt a nap.Nektek nem hiányzik az, hogy kimenjetek  a szabadba , mikor még világos van? Ezen felül még ott van az az egy szabályotok,hogy emberek előtt ne fedjétek fel magatokat és ezt nem nehéz úgy betartani, hogy állandó napfény közelében vagytok?
-Nem, mert nem szoktunk kimenni, és kellenek olyan személyek akik példát statuálnak és erre a legmegfelelőbb környék egy olyan hely ahol ki vagy téve  a napfénynek.
-Mondhatni ti vagytok  a központ., mármint a vámpíréletben.
-Igen-nevetett fel a fogalmazásomon-gyere menjünk vissza, mert Felix még azt foglya gondolni, hogy felfaltalak és nem adtam belőled semmit-fogta meg a kezem és elkezdett húzni az egyik irányba.
-Micsoda egy féltékeny bagázs-sóhajtottam fel-de remélem, hogy holnap nem arra fogok ébredni, hogy az én véremet kóstolgatjátok.
-Még csak a lábát sem fogja tudni betenni hozzád, már halott lesz-"nyugtatott meg" Alec-nem, a kérésedre nem holnap fognak vadászni.
-És te?
-Én megyek veled Forksba és megtanulok vegetáriánus lenni-hajtotta a fejét a hajamra, majd egy nagyot sóhajtott-nem tudom meddig leszek képes úgy élni, ha ilyen jó illatod van.
-Túl leszel rajta nyugi-ásítottam egyet-mennyi az idő?
-22 vagyis este 11 óra.Álmos vagy?
-Csak egy kicsit-vontam vállat, mire a karjaiba kapott.
-Így gyorsabban visszaérünk-mondta a kérdő tekintetemet nézve.
-Nem szereted a lassú emberi tempót?
-Nincsen vele semmi kifogásom, de félek, hogy itt helyben összeesel és elalszol.
-Talán.
-Aludj el nyugodtan .
-Oké nem kell kétszer mondanod-bújtam a mellkasához és belemarkolva az ingébe azt hiszem elaludtam

6.rész

 Sziasztok meghoztam az új fejezetet nagy sokára! Remélem tetszeni fog és kérlek írjatok kommentárt,hogy-hogy tetszett.Köszi jó olvasást:)

-Én még nem akarok hazamenni-jelentettem ki-úgy terveztem,hogy még 1-2 napig itt maradok.

-Nem hagyhatunk itt!-rázta a fejét Bella.

-De igen-bólogattam hevesen-már nem lehet semmi gond.Please!-könyörögtem-had maradjak!!!-vetettem be az ártatlan kiskutyaszemeket,amiknek nem lehet ellenállni.

-Alice?-fordult apu a nővérkémhez.

-Maradjon nyugodtan-vigyorgott-eseménydús napja lesz.

-Ok megyek veletek-változtattam meg gyorsan a döntésem.Nem szeretem,amikor Alice így vigyorog.Ilyenkor valami nagyon rossz szokott történni,amit ő persze nagyon is jónak lát.Hát amennyire én ismerem (és állíthatom,hogy nagyon ismerem) kösz de nem kérek belőle.

-Ó nem.nem most már szépen itt maradsz!

-Jól hallottam,hogy kedves vendégünk itt marad?-rontott be a szobába Félix és Jane.

-Nem pontosan itt,de az országon belül-mondtam tétován-de ez még nem..

-Ez már 100%-ig biztos-vágott a szavamba Alice.

-Akkor itt is maradhatnál nálunk-feltételezte Jane.miközben jelentőségteljesen Alicere pillantott.Ez nekem már gyanús.Tudod Ed ilyenkor nagyon irigyellek téged.Hogy miért nem tudok én is a gondolatokba olvasni?...Kész rejtély-gondoltam,mire Edward hangosan felnevetett.Mindenki kérdőn nézett rá,de csak megrázta a fejét.

-Csak nagyon érdekesek Ivett gondolatai.

-Szerintem Aro bele fog egyezni-hú ez most hirtelen jött.Ha jól tudom a Volturi nem arról híres,hogy másoknak szívességet tegyenek.Erre most mit mondja?Hiszen nem is ismerem egyikőjüket se annyira...na jó kivéve Felixet.Ő szinte egyenlő Emmettel.Tehát vele könnyen kifogok jönni.

-Remek ötlet-helyeselte apu,mire leesett az állam.Komolyan mondja?Pont ő egyezik bele,aki szíve szerint a világ legmélyebb bugyraiba kívánja őket?

-Túlzásba viszed-szólt rám Edward.Jó oké,hiszen több éven keresztül együtt éltek és tök jó barátságban vannak,amíg az egyikőjük bakit nem csinál (aki csak apu lehet,mert ugye a fejesek nem véthetnek hibát...na persze..).És közismert (legalábbis ahogy nekem mesélték),hogy Aro a legkisebb ügyből is elefántot tud csinálni.Vajon velem is ez lesz?Nem nem hinném,hiszen az előbb teljesen másként viselkedtek.Kedvesek voltak és nem azzal kezdték,hogy meg kell ölni engem.Engedélyt adtak arra,hogy kitűzzem a halálom időpontját.(Hát nem remek?Olyan boldog vagyok,hogy legszívesebben szétrúgnám a hátsójukat.Azt isten szerelmére még csak 17 éves vagyok.Előttem áll még az élet!)ár ha úgy vesszük az egy új élet lesz számomra,de milyen sok dologról le kell mondanom?Kegyetlenség az élet,de hozzá kellett volna már szoknom,amikor elvesztettem a vér szerinti szüleimet.Az is egy kegyetlenség volt az élettől.De az már a múlt.Azóta lett egy új családom,akik mindent megtesznek értem és szeretnek.Ha az egésznek a jó oldalát nézzük akkor a közeljövőben már nem fogok kilógni a Cullen családból.

 De most vissza a lényeghez.Ha eddig ilyen kedvesek voltak nem hinném,hogy a következő 1-2 napban az lesz a céljuk,hogy megcsapolják  a véremet.Tehát semmi akadálya annak,hogy itt töltsem a Volturinál a szabadságom utolsó napjait.

-Oksi benne vagyok-sóhajtottam fel a hosszú gondolkozás után,mire Jane a nyakamba ugrott.

-Éljen!Meglátod nagyon jól fogod magad itt érezni-te jó ég mi történt itt?Bolondokházába kerültem vagy ez csak egy kész átverés.Jane a nyakamba ugrott...a NYAKAMBA!Hiszen ő egy...had ne mondjam ki,aki szereti mások szenvedését nézni,amit persze ő okoz a személynek.Vagy apuék  félreismerték volna őket?Érdekes napoknak állok elébe,viszont egy feltételem van!

-Egy feltétellel.

-Mi lenne az?-kérdezték kórusban.

-Amíg itt vagyok elvárom,hogy vegetáriánusok legyetek.Nem szeretnék sikítozó eberek hangjára ébredni oké?-jelentettem ki-ha ez nem oldató meg kiveszem a legközelebbi hotel egyik szobáját.

-Nem lesz ezzel semmi gond-nyugtatott meg Jane.

-Aroéknak nem kellene erről tudniuk?

-Már tudják nyugi.Ők örülnek ennek a legjobban-rázta a fejét Felix.

-Nos akkor mi indulnánk is,ha nem gond-szólalt meg apu.

-Kikísérlek titeket!-léptem melléjük.

*

Mire kiértünk a repülőtérre és apuék felszálltak a gépre volt vagy 19 óra.Sajna az időszak azon részében jár az ország,hogy hamar besötétedik.Nem hogy nappal,de még éjszaka se találnék vissza a várba.Na jó ez azért túlzás,bár nem a tájékozódó képességemről vagyok híres.Viszont legalább egy óra lesz,mire visszabandukolok.Bár könnyebb lenne a taxiba szállnék,de akkor nem fedezhetném fel ezt a helyet.Szóval gyerünk az egyik irányba.

-Nem lenne egyszerűbb,ha idegenvezetéssel néznél szét a városban?-szólalt meg mögöttem Alec.

-Te jó ég!A szívbajt akarod rám hozni-fordultam feléje mire elmosolyodott.Áááá de helyes és az a 1000 wattos mosoly.Ez nem fair.-mégis mióta vagy itt?Ha jól emlékszem te nem jöttél velünk.
-Nem ,de gondoltam ha már itt vagyunk akkor körbevezetlek a városban és a várban is-bólintott-persze ha nem vagy még fáradt.
-Á szóval megjegyezted hogy nem vagyok egy éjszakai bagoly-kuncogtam.
-Igen,tudod nekünk sokkal nagyobb hely van itt bent,mint nektek embereknek-kopogtatta meg a halántékát,mire elkezdtem grimaszolni.
-Na jól van be lehet fogni rendben? Mr Tökéletes királyfi.De tudod mit?-vontam fel az egyik szemöldökömet-nekem jó ez így ahogy van.És nem fogsz tudni felhúzni ezen,ha pedig igen akkor azt ajánlom,mint Emmettnek.
-É s mi lenne az?-kérdezte játszott rémülettel-csak hogy felkészüljek rá mert előre is félek...
-A következő életemben te menekülni fogsz előlem, úgy mint a drágalátos bátyám-vigyorodtam el gonoszul.

-Most megijedtem.
-Tudod jobban is teszed,mert a jó kislány szerep csak egy álca.
-És ki lenne a valódi Ivett?Már tűkön ülök, hogy megtudjam.
-Kérdezd meg a testvéreimet.Ők is ajánlanák,hogy ne kezdj ki velem,mert te húzod a rövidebbet.
-Nem tudsz nekem ártani-lépett közelebb-ha elfelejtetted volna én egy kicsit erősebb vagyok.
-Nem félek tőled Alec Volturi,én nem félek a hercegektől sem mástól ha már itt tartunk.De visszatérve a tárgyra,lehet neked nem tudnék ártani,még ha egy vasoszloppal is rontanék neked,de másban tudok és ezt ne személnek hidd,hanem a legféltettebb holmijaidnak értsd!-vigyorogtam rá-indulhatunk?Mert még ránk esteledik.

-Én látok sötétben-vont vállat.
-Ha nem akarsz jönni akkor maradj csak visszatalálok egymagam is-mentem el mellette-majd találkozunk-intettem egyet,de alig mentem pár métert már mellettem is volt-mégis jössz?
-Valakinek vigyáznia is kell rád-vont vállat.
-Tudok magamra vigyázni.

-Ez a hely nagyon veszélyes,akármennyire is látszik fényes nappal békésnek.
-Itt az egyetlen veszélyes személy rám nézve az te vagy Alec-haladtam tovább,bár azt sem tudtam,hogy merre is megyek egyáltalán,de mikor valahol el is tévedtem,csak az óratornyot kellett követnem.Legalábbis mikor kicsi voltam az édesapám mindig ezt mondta.
-Végre eljutott az agyadig.
-Nem fáradtál még bele az örökös szócsatába?-sóhajtottam fel-ó igen egy férfi mégsem hagyhatja,hogy egy nőé legyen az utolsó szó, mert az rá nézve szégyen.ugye?-néztem rá mosolyogva.
-Lehetetlen egy nőszemély vagy-ingatta meg a fejét Alec.
-Tudom.vigyorodtam el-a testvéreim érdeme és az a sok egymással vívott harcé.Imádom szívatni őket,mindenféle értelemben.
-Kíváncsi vagyok rá,hogy miket tettél ellenük?
-Nem nem hinném-ráztam meg a fejem-hacsak nem akarod,hogy a te hajad is pirosba boruljon-kuncogtam-szegény Rose 5 órán keresztül mosta a haját,miután sikerül kirángatnia Edward szobájából megfenyegetve őt ,hogy tönkreteszi a Bellaval tartott 70. házassági évfordulójukat.De ezzel adott egy remek ötletet,hogy Eden hogy álljak néhányszor bosszút..Ő mindig félti a legbecsesebb kincseit, amik Bella után következnek.Mint például a Volvója.A zsebpénzemből kellett a javíttatását kifizetnem.
-Azt hiszem eleget hallottam-vágott a történeteimbe Alec-remélem velem nem fogsz ilyeneket tenni.
-Az csak rajtad múlik.Sajnos téged még nem ismerlek annyira hogy tudjam milyen dologban tehetnék kárt, ami fontos neked és nagyon bosszús lennél,ha valami baja esne-"szomorodtam el"

-Jelenleg csak egy van.
-És mi az?-csillant fel a szemem.Nem is gondoltam volna,hogy önként megmondja a gyenge pontját.
-Inkább ki.Nos az a személy éppen a közelemben van és nagyon nem díjaznám,ha kárt tenne magában,mert ez alatt a 3 nap alatt igen csak megkedveltem és jobban meg is szeretném ismerni,sőt talán a szívét  is elnyerni...