7.rész

  Csak nagy sokára esett le,hogy kire is gondolt igazából.

-ÉN?-pislogtam néhányat.Nem az nem lehet.Mennyi esélye van annak hogy 3-4 nap alatt ennyire megkedvelt.És kezdjük ott,hogy ő Volturi hercege és meg a Cullen család egy teljesen jelentéktelen tagja.Az oké hogy igazából rajongok érte,vagyis igazából totálisan belezúgtam,de ez...

-Igen te-fogta a két tenyere közé az arcomat-szóval vigyázhatnál rá-nem szeretném,ha valami baja esne.

-Nem Alec ez nem lehet-ráztam meg a fejem amennyire csak tudtam-akármennyire is szeretném én is.

-Szóval te is érzel valamit irántam-

-Nem lehet nem érezni,főleg hogy már az első napon levetél a lábamról-vallottam be-de nézd a tényeket:Te Volterra hercege vagy,akár hogy is nézlek,ez nem fog változni.És én?Lehet nem változtat semmi azon, hogy már nem a 10.században élünk.hogy egy nemes nem vehet el bárkit is a köznépből,de akkor is figyelembe kell  vennünk,hogy én a Cullen családhoz tartozom,akik a legkevésbé kívánják azt, hogy csatlakozzam majd a Volturihoz.te pedig nem hagyhatod el a hugodat és ezt a helyet.

-Ezt nem te fogod eldönteni-mondta-és nem is más.Ha elmegyek innen az is az én döntésem lesz és nem másé.Lehet nem most kellett volna és nem is így elmondani azt,hogy mit érzek irántad..

-De igen ,mert most legalább bennem sincs semmi kétely-bólintottam-csak ez egy kicsit hülyén jött ki.

-Igen egy kicsit-nevetett fel-de mit kéne még mondanom,hogy elhidd,hogy lehet köztünk valami?

-Mondani semmit-motyogtam-inkább tenni-néztem a vörösen csillogó szemeibe.Olyan gyönyörűek voltak,talán még Edwardék arany szemeiknél is szebbek.

-Valami ilyesmire gondoltál?-hajolt közelebb és az ajkai rátaláltak az enyémre,gyengén becézgetve azt,valami válaszra várva.Egy pillanatig fel sem fogtam,mi történik köztünk,de ahogy a kezeivel átkarolta a derekam és közelebb húzott magához,fellobbant bennem a vágy iránta.

-Igen valami ilyesmire gondoltam-csókoltam vissza,miközben a kezeimet nyaka-köré fontam és az ujjaimat a hajába túrtam .Fogalmam nem volt arról,hogy mennyi ideig állhattunk így egymás karjaiba,csókolva a másikat.Alec húzódott el először észrevéve hogy lassan oxigén hiányban szenvedek.

-Gondoltam-vigyorgott rám-gyere elviszlek vacsorázni.fogta meg a kezem és elkezdett húzni az egyik irányba.

-Vacsorázni?-lepődtem meg.

-Igen vacsorázni.Mégsem hagyhatom,hogy éhen halj.

-Nem vagyok éhes-ráztam meg a fejem,de a hasam elárult-na jó talán egy kicsit-pirultam el,mire hangosan felnevetett-de az emberek furcsállni fogják, hogy te nem eszel.Rendelhetnénk is vagy valami.

-Majd azt mondom,hogy diétázom..

-Tipikus vámpírok-sóhajtottam fel-mindenkinek ez a mentsége ilyen esetben.

-Miért van jobb ötleted?-vonta fel az egyik szemöldökét.

-Nem nem hinném,de akkor is.Csak ennyi telik tőletek?-kuncogtam-mire szoktátok ti használni azt a nagy űr odabent?-ütögettem meg gyengéden a halántékát-vagy valóban egy nagy semmi van odabent és komolyan olyan sötétek vagytok mint az éjszaka...legalábbis Emmett biztos az.

-Lehetetlen vagy.

-Ezt mát mondtad egyszer-emlékeztettem.

-Inkább haladjunk-sóhajtott fel Alec és vezetett tovább az utakon.Kb 10 perc múlva egy étteremben találtam magamat és úgy éreztem én nem vagyok ehhez a helyhez elég jól felöltözve.Akármerre is néztem az emberek elegánsan ki voltak öltözve.

-Szerintem rossz helyre jöttünk Alec-fordultam felé-én nem vagyok ehhez a helyhez jól felöltözve.

-De igen.Ez csak egy étterem Ivett,semmi más.

-De mit gondolnak rólam,hogy nézek ki?Nézz már szét!Mindenki kosztümben van,meg mindenféle cicomában.Ezzel ellentétbe énrajtam csak egy farmernadrág és egy póló van.

-Én sem nézek mi másként-vont vállat,majd  az egyik üres asztalhoz vezetett.

-Itt nem ismernek titeket,mint Volterra hercegeit,vagy valami?

-De igen-és akkor mi van?

-Nem tűnik fel az embereknek,hogy ti nem öregedtek?

-Nem nagyon,mert olyan sokan vagyunk,hogy már számon sem tudják tartani,hogy ki kicsoda.

-És Aroék?

-Ők ki sem szokták tenni a lábukat a trónteremből,legalábbis a várból biztos nem.

-Hozhatok önöknek valamit?-szólalt meg az egyik pincérnő az asztalunknál.Mint ahogy Cullenéknél is most is Alec mozdulatait leste,rám sem hederítve.

-Ivett?

-Egy kis lasagnet kérek-választottam gyorsan az étlapról.

-És ön uram mit óhajt?

-Én nem kérek semmit köszönöm-rázta meg a fejét Alec.

-Biztos benne?-naná,hogy biztos,ha csak nincsen a mélyhűtőtökben egy kis vér-gondoltam.

-Igen teljesen.

-Akkor pár perc és hozzuk a vacsoráját kisasszony-mondta a pincérnő rám sem nézve , ami igen csak bosszantott.

-Valami gond van?- érintette meg a kézfejemet Alec mire rákaptam a tekintetemet és rámosolyogtam.

-Nem nincsen semmi gond-ráztam meg a fejem.

-Rosszul hazudsz.

-Az a nő.. azt hittem egyből ráveti magát.Undorító..

-Csak nem féltékeny vagy?

-Én? Rá? Dehogy-vágtam rá azonnal-minek lennék az?Csak a nyálát tudja csorgatni, akik olyanok mint te.

-Szóval arra vagy féltékeny, ahogy rám nézett-bólintott mosolyogva Alec.

-Is-vallottam be pirulva.

-Nem kell félned kedvesem, nem foglalkoztat rajtad kívül más jelen pillanatban és a jövőben sem fog.

-Remélem is a saját érdekedben, mert nem kívánom neked azt ami rád várna ha ez mégsem lenne igaz-vigyorogtam rá-nagyon nem díjazom azt aki a másikat a háta mögött megcsalja,de ezt nem nézem ki belőled.Ahhoz túlságosan is büszke vagy.

-Te aztán gyorsan kiismerd a másikat-sóhajtott fel lemondóan Alec-én viszon folyamatosan találgatom, hogy éppen milyen hangulatodban vagy és ki is vagy valójában, inkább, hogy milyen vagy.

-Igen...nehezen lehet megismerni engem, főleg ha nem hagyom.Ebben nagyon hasonlítok Bellára,pedig semmi közöm hozzá rokonilag-állítólag én anyámra ütöttem semmint az édesapámra.Legalábbis Carlisle ezt mondta.

-Ismerted  a szüleidet?-kérdezte gyengéden , mire megráztam a fejem.

-Nem, vagyis nem teljesen, Nagyon kevés emlékem maradt róluk és azok is egyre jobban halványodnak az idő múlásával.5 éves lehettem, mikor  Carlisle és Esme örökbe fogadtak, miután meggyilkolták őket-és te emlékszel rájuk?

-Itt van a vacsorája kisasszony-tette le a tányért elém  a pincérnő, de most is csak nagy nehezen tudott rám nézni.Miután letette a kajámat rámosolygott Alecre , majd távozott.

-Köszönöm-húztam mosolyra  a számat.Hosszú percekig bámultam a lasagnet és azon gondolkoztam, hogy igazából kik voltak a szüleim.Most nagyon elkezdett foglalkoztatni ez a téma, ha már így feljött.

-Egyél Ivett-zökkentett ki a gondolatmenetemből Alec.

-Bocsi elbambultam-kaptam be egy falatot.

-Igen azt vettem észre-nevetett fel.

-Hol is tartottunk? Ja igen te ismerted a szüleidet?

-Igen- 16 éves koromig együtt éltem velük Janennel,de akkoriban nagyon elterjedtek volta a járványok és a szüleinket elérte  a  pestis és a fekete himlő.A haláluk után talált ránk Aro és változtatott minket át azzá amik most vagyunk.Ezért is vagyunk nagyon hálásak neki és adósak is, amit nem lehet egy könnyen leróni.
-Sajnálom-motyogtam.Teljesen együtt tudtam vele érezni, mert tudom, hogy milyen elveszíteni a családunkat.
-Nem kell, régen történt és amúgy sem voltak valami jó emberek-rázta meg a fejét.

-De mégis csak a szüleid voltak nem?
-De igen-bólintott-viszont mint mondtam, nem voltak jó emberek.Amit úgy fordíts le, hogy annyira szerettek minket, hogy kitettek az utcára.Akkoriban nagyon sok gyerekkel megtörtént ez, miután volt annyira idős, hogy ne haljon éhen egyedül a világban.
-Ez borzalmas.
-Igen az, ezért inkább váltsunk témát-mosolygott rám, a mitől majdnem elolvadtam.
-Oké.Van valami ötleted hogy miről beszéljünk?-néztem rá kíváncsian.
-Például mesélhetnél magadról valamit.
-Nem szeretek magamtól mesélni.Jobban szeretem, ha inkább megismernek,nehogy olyat mondjak, amin nem igaz-ráztam meg a fejem.
-De téged túl nehéz kiismerni.
-Örülök neki-vigyorogtam rá, majd bekaptam az utolsó falatot és jeleztem hogy fizetni szeretnék,de Alec megállította a kezem.
-Ugye nem gondoltad azt hogy hagyom hogy te fizess.
-Bocsi de nem úgy nézel ki, mi aki nagyon sokat jár éttermekbe.
-Attól még én fizetek-felelte-nem lenne egyszerűbb megköszönni?-kérdezte látva, hogy tiltakozni szeretnék.
-Köszönöm-nyögtem ki nagy nehezen.
-Szívesen-kuncogott-nehéz volt?
-Ha tudnád mennyire-bólintottam-kint megvárlak-álltam fel a székről.
-Rendben-állt fel ő is az asztaltól, majd odament  a pulthoz.Én pedig kimentem az étteremből.Odakint már korom sötét volt, de a csillagok olyan szépen ragyogtak az égen.Sokkal többet lehet itt látni, mint Forksban, ahol jóformán állandóan felhős az ég és csak havonta, ha egyszer süt a nap,de akkor is csak pár órát.Olyan  szép itt minden.Legszívesebben ide költöznék,de ez sajnos lehetetlen, legalábbis a Cullen családnak.De nem hibáztatom őket ez miatt, nekem is hálásnak kéne lenne nekik, csakúgy mint Alec Aroéknak.Bár nemsokára már ez sem fog érdekelni,mert én is egy leszek közölük az érettségi után, ha csak nem kérek még eyg kis időt, ami persze nem lehetetlen, főleg hogy ennyire megszerettek ennyi idő alatt.
-Min gondolkoztál el ennyire?-karolt át hátulról Alec.
-Csak azon, hogy miért egy olyan helyen éltek, ahol napközben 100 ágra süt a nap.Nektek nem hiányzik az, hogy kimenjetek  a szabadba , mikor még világos van? Ezen felül még ott van az az egy szabályotok,hogy emberek előtt ne fedjétek fel magatokat és ezt nem nehéz úgy betartani, hogy állandó napfény közelében vagytok?
-Nem, mert nem szoktunk kimenni, és kellenek olyan személyek akik példát statuálnak és erre a legmegfelelőbb környék egy olyan hely ahol ki vagy téve  a napfénynek.
-Mondhatni ti vagytok  a központ., mármint a vámpíréletben.
-Igen-nevetett fel a fogalmazásomon-gyere menjünk vissza, mert Felix még azt foglya gondolni, hogy felfaltalak és nem adtam belőled semmit-fogta meg a kezem és elkezdett húzni az egyik irányba.
-Micsoda egy féltékeny bagázs-sóhajtottam fel-de remélem, hogy holnap nem arra fogok ébredni, hogy az én véremet kóstolgatjátok.
-Még csak a lábát sem fogja tudni betenni hozzád, már halott lesz-"nyugtatott meg" Alec-nem, a kérésedre nem holnap fognak vadászni.
-És te?
-Én megyek veled Forksba és megtanulok vegetáriánus lenni-hajtotta a fejét a hajamra, majd egy nagyot sóhajtott-nem tudom meddig leszek képes úgy élni, ha ilyen jó illatod van.
-Túl leszel rajta nyugi-ásítottam egyet-mennyi az idő?
-22 vagyis este 11 óra.Álmos vagy?
-Csak egy kicsit-vontam vállat, mire a karjaiba kapott.
-Így gyorsabban visszaérünk-mondta a kérdő tekintetemet nézve.
-Nem szereted a lassú emberi tempót?
-Nincsen vele semmi kifogásom, de félek, hogy itt helyben összeesel és elalszol.
-Talán.
-Aludj el nyugodtan .
-Oké nem kell kétszer mondanod-bújtam a mellkasához és belemarkolva az ingébe azt hiszem elaludtam