5.rész

-Á végre megérkeztetek.Már nagyon vártunk rátok-állt fel mosolyogva Aro,majd mellettem teremve átölelt én meg vissza.Persze a többiek álla már megint a földön koppant döbbentségükben,de hát mit tehetek ez ellen..ha már ennyire megkedveltek.-azt hittem,hogy már örökre elalszol.Felix egy perce nyugtatott meg,hogy felébredtél.
-Bocsánat.de az emberek nem éjszakai életmódra lettek teremtve-néztem gyilkos szemekkel Felixre.aki eltakarta a száját,hogy elnyomja a feltörő nevetését.Hirtelen Ed mellkasából vad morgás tört fel.
-Sajnálom Edward,de ő sem maradhat örökre ember-most esett csak le,hogy mi is zajlik most le körülöttem.Vagy átváltoztatnak,vagy megölnek.De kezdjük ott,hogy én csak 17 éves vagyok és még előttem áll az élet....stb.Semmi kedvem még...talán...esetleg....örökre leállítani a szívem dobogását-nem is kell azonnal döntened-fordult felém Aro.Keze még mindig a vállamon pihent.
-Szerintem erről nekem kellene döntenem.
-És adunk is rá elegendő időt.
-Mennyit?.kérdeztem rögtön-előre letisztázom,hogy érettségi elött semmiképpen sem.És az még szűk 2 év.
-Akkor legyen utána-szólalt meg legelőször Marcus,méghozzá mosolyogva-a lényeg az,hogy látogass meg minket mihamarabb.
-Miért siettetitek őt ennyire?-kérdezte Carlisle-nem kérhetitek azt tőle,hogy ilyen fiatalon eldobja az életét és olyanná váljon mint mi!
-Nem siettetjük,csak kíváncsiak vagyunk mi lesz belöle.És már szeretném ha a következő évben meglátogatna minket.Nem kell ahhoz átváltoztatni,csak gyere el.Nagyon jó hatással vagy ránk.
-Szóval nem vagyok elég jó emberként,de vámpírként már az leszek?-csattantam fel az első mondatán.
-Nem ezt mondtam és nem is gondoltam-nyugatot meg Aro.
-Akkor nincsen semmi akadálya.Nem tudom és nem is értem miért akarja mindenki a halálomat-gondoltam,mire egy emlék villant fel:

Az a vámpír szerepelt benne,aki megölte anyuékat.Éppen a nyakamhoz 

hajolt,hogy megharapjon,de előtte egy mondatot suttogott a fülembe:

Nem fogsz már addig élni,hogy végigvidd azt,

amire születtél...stb.

Ezt a mondatot sohasem értettem.Túl sokan kívánják a halálomat..
-Ezt verd ki a fejedből-szólt rám Aro-szabad utat kaptál a döntésedben.A lényeg az az egészből,hogy ne halj meg emberként.
-Oksi,az nem lesz nehéz...legalábbis remélem.
-Ha nem gond Alec a biztonság kedvéért veletek élne egy ideig.
-HOGY MIIIII?????????-döbbentem le-minek ő?-mutattam a szóban forgó személyre.

-Csak a látszatért.Nem szoktunk ilyen engedményeket adni és nem szeretnénk azt,ha azt hinnék,hogy meggyengült a hatalmunk-magyarázta Caius-nem szeretnénk a közeljövőben átélni egy esetleges harcot,ami több ezer ember életébe is kerülhet.
-Ergo,csak azt szeretnétek biztosítani,hogy betartsuk az ígéretünket,ami Ivett átváltoztatása-csattant fel Rose,mire Aro elengedett és felé fordult.
-Fogalmazhatunk igy is.
ÁÁÁÁ please,ne rontsátok el a kedvem-gondoltam.Még egy ilyen alkalom nem lesz,hogy jobban megismerjem Alec-et,és hogy a közelemben legyen.Te jóó  ééég.Ezt én sem gondolhatom komolyan.Ezt gyorsan ki kell vernem a fejemből.Nem zúghatok bele az ellenségbe,kész katasztrófát okoznék vele.Csak több gondot okoznék a családomnak-gondoltam-Nem fog zavarni-bólintott Edward,mire elképedtem.Ezt most komolyan mondtad?-kérdeztem gondolatban,mire bólintott.Köcce  még meghálálom.Bármit is kérj megteszem.
-Nekem 8 mi lesz csak had menjünk már-könyörögtem.
-Már itt is akarsz hagyni minket?-szomorodott el Aro.
-Hát... nemsokára úgyis visszajövök,de nekem kajára van szükségem.Tegnap dél óta egy falatot nem ettem,és ez még hozzátartoznak az emberi szükségleteimhez-bólogattam-hacsak nem kívánjátok azt nekem,hogy éhen haljak.
.Nos akkor ezt megbeszéltük.Alec veletek megy.Nagyon hiányozni fogsz-ölelt át Aro.Mikor elengedett már Felix tartott a kezei között.
-És aztán szelídítsd meg Alecet-suttogtam,mire éreztem,hogy elfut a "pulykaméreg".De még mielőtt válaszolhattam volna,el is tűnt.
-Ti is nektem-mentem a többiek után.Alec hirtelen mellettem termet,de nem nézett rám.Gondolom meghallotta,amit Felix mondott nekem.De egyvalamit megfogadtam.Miután átváltoztam könyörtelen bosszút fogok állni rajta,és utána már nem fog velem kekeckedni a biztos..hahahaha.


Folyt.köv.

4.rész

    -Ivett,Ivett-ébresztett fel apu,aminek nagyon nem örültem,mert úgy éreztem alig aludtam pár órát.Felnyögtem és a takarót a fejemre húzva átfordultam az ágyon a másik oldalamra.Az ágy gondolatára kipattantak a szemeim.Ekkor eszméltem csak rá,hogy igazából most a Volturinál vendégeskedek.
-Szépen fogalmaztál-dörmögte Edward.
-Azt hittem már meghaltál kis csaj-jelent meg mellettem Felix.Kikérem magamnak:még hogy kis csaj?-ha nem hallottam volna,hogy dobog a szíved készítettem volna a koporsódat.
-Milyen kedves..-húztam el a számat.
-Nyugi Aroék is aggódnak.Cirka 18 órát aludtál.
-Mennyit???-pislogtam-asszem megdöntöttem a rekordomat-ásítottam.Cullenék kikerekedett szemekkel bámultak ránk,ahogy mint két közeli ismerős elbeszélgetünk.
-Komoly hadműveletet jelentet,hogy óvatosan leszedjünk Alec hátáról.Azért nem gondoltam volna,hogy ennyire összenőttetek-mesélte ,mire totál elpirultam-még.....
-Befejezted?-néztem rá szúrós szemekkel.
-Közel sem.
-Pedig jól tennéd!-vigyorogtam rá.
-Talán rám uszítod a kedves kis Alecet??-"rémült" meg Felix,mire hozzávágtam az egyik párnát.Sajna nem volt kövekkel megtömve és még mielött eltalálta volna kettétépte egy karlendítéssel.
-Legközelebb tegyél bele valami nehezet és ha szeretnéd hogy célba érjen,akkor legyél egy kicsit gyorsabb!-na jóó van betelt a pohár.Felpattantam az ágyról és elkezdtem üldözni.
-Ehhez még lassú vagy.
-Emmett  kérlek kapd el és vágd fejbe!!!De úgy hogy szédelegve hagyja el ezt a szobát.
-Szíves örömest-vigyorodott el Em.
-Na jól van hagylak téged...de csak amíg el nem készülsz-ment az ajtóhoz Felix-nagyon jó így a hajad:)-mondta és már ott sem volt.
-Gyáva kukac!-kiáltottam utána.Válaszként csak a nevetését hallottam.Ebből még nagy bosszú lesz,azt garantálom.Pár másodpercig néma csönd uralkodott el a helységben,végül Alice törte meg a csendet.
-Hűha.Nem gondoltam volna,hogy ilyen jó barátságban leszel a Volturival.És igazából mi is van közted és Alec között?
-Erre mi is kíváncsiak vagyunk-bólogatott Em.
-ÁÁÁ ne kezdjétek már ti is-könyörögtem-egyébként sem tartozik rátok.Téma lezárva.
-Na neee máááár.
-Én sem kérdezősködöm a Rosalieval élt életetekről.De nem is érdekel.Szóval szálljatok le a témáról oksi?
-Csak egy ideg.
-Em ne legyél Felix 2 oké?-mérgesedtem fel.
-Nyugi hugi,semmi ciki nincs abban,hogy belezúgtál Alecbe-vigyorodott el Emmett.
-NA KIFELÉ!!!-toltam ki az ajtón-kívül tágasabb-csaptam be előtte az ajtót.Visszafordultam a többiekhez és kis híján elkiáltottam magam,hogy tűnés innen,mivel lehetett látni rajtuk,hogy alig tudják visszatatrani a röhögésüket.
-Ez nem volt szép tőled kislányom-jött mellém Esme,majd megölelt.
-Megérdemelte-mosolyodtam el-hiányoztál,és ti is-néztem a többiekre.Hallottam,hogy lassan kinyílt az ajtó-kimehetsz Emmet-fordultam felé.
-Jaj ne má hugi.Csak vicceltem.
-Na peeerszeee.
Na gyerünk kifelé-szólalt meg Alice a megmentőm,miközben kituszkolt mindenkit az ajtón.Hát igen ez neki könnyen megy.Miután becsukódott az ajtó csillogó szemekkel fordult felém.Nem látszott rajta,hogy haragudna rám,amiért itt kell lennie.Gondolom látta,hogy nem lesz semmi gond-elhoztam a hotelből a cuccaidat és a boltokba is elmentem a ruhákért,amiket nekünk vettél-mutatott az egyik sarokba,ahol egy kisebb halom szatyor volt-nagyon szépen köszi az ajándékokat-ölelt meg.pedig még meg sem mutattam neki,de nem is ő lenne,ha nem tudná mit veszek neki és mit nem.
-Szívesen-mosolyogtam rá.Alice egy törülközőt és egy kupac ruhát nyomott a kezembe és betuszkolt a fürdőbe.
-Gyorsan zuhanyoz le,mert Ed mérges lesz,ha nem ér holnapra időben haza.Nem szívleli,hogy itt kell lennie.
-Oksi-bólogattam.
   10 perc alatt elkészültem.Alice teljesen lilába öltöztetett.Állítólag kiemeli a smaragdzöld szemeimet.
-Még  mielőtt elindulnánk-kezdett el suttogni Alice-szeretnélek megkérni arra,hogy ha lehet,te ne nagyon beszélj Caius és Marcus elött,mert nem tudjuk,hogy milyen reakciót fogsz kiváltani belőlük.Amíg ezt meg nem tudjuk tarts távol magad Alectől.
-Amint már mondtam...
-Azt senki nem hiszi el.A hülye is látja,hogy belezúgtál,de nem hinném,hogy Caius Marcus és Jane ezt jó szemmel nézné.Aro egy másik kategória.Ő olyan személy,aki szereti,ha több barátja van,mint ellensége.Nála veled semmi probléma nem lesz.
-Oksi-bólogattam.Látszott Alicen,hogy valamit próbál eltitkolni-mit nem akarsz nem elmondani nekem?-kérdeztem,bár tudtam,hogy ugyse foglya elmondani.
-Meglepetés-vigyorogta,majd újra elkomorodott-kérlek vigyáz és figyelj arra,hogy mit mondasz,mert nagy bajba keverhetsz minket és magadat is.
-Már így is abban vagytok miattam-hajtottam le a fejem-mindig miattam vagytok bajban,mert nem tudok egy helyben maradni-egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Jaj nem így gondoltam-ölelt meg Alice.
-De igen.És Edward is miattam olyan most amilyen,mert haragszik rám.A legjobb lett volna,ha hagyjátok,hogy kiszívják belőlem az utolsó csepp vért is.
-Ivett M. Cullen!Ezt most azonnal fejezd be!-rontott be a szobába Bella és Edward.
-Pedig ez az igazság.
-Fejezd be ok?Visszaszívok mindent,amit mondtam csak hagyd ezt a hülyeséget abba-könyörgött Alice.
-Mit mondtál neki,hogy ennyire kiborult?-kérdezte Em-jaj nyugi hugi-ölelt meg ő is.-nem mehetsz így Alec elé,sírósan.
-Akkor te is fejezd be!-morogtam.
-Ivett.Semmi gond nincs azzal,hogy itt vagyunk.Aroék úgyis megtudták volna,hogy ismersz minket,mivel pár hét múlva ellátogattak volna hozzánk-mondta Carlisle-minden nap azon agyaltunk,hogy hogyan tudnánk téged megvédeni tőlük,de úgy látszik nem lett belőle semmi gond.Sőt ahogy látom egészen jól kijössz velük.Természetes dolog,hogy nincsen nagyon kedvünk itt lenni,de jobb később,mint soha,amiből csak rosszabb következmények lettek volna.Szóval ne hibáztad magad.Alicetől már tudjuk,hogy mik lesznek az események a következő egy órában.
-És mi lesz?
-Semmi komoly-vágott közbe Alice.Carlisle ez meglepetés lesz neki!! Nehogy elmondd neki.
-Az őrületbe kergetsz a titkolózásoddal Alice.
-Tudom-vigyorodott el.
-Na induljunk essünk ezen minél hamarabb túl.Holnapra otthon szeretnék lenni,mivel focimeccs lesz a tv-ben-vezetett ki az ajtón Em,egy pillanatra sem engedve el.A többiek is közrefogtak védve az ellenséges pillantásoktól.Egyre feszültebb lettem,ahogy közeledtünk a trónteremhez.
-Nyugi-jött mellém Jasper és már éreztem is ahogy a képességével hat rám.Hosszú folyosókon mentünk keresztül,amik kis lámpásokkal voltam megvilágítva.Egy kicsit sem utal arra,hogy ez a hely egy  vámpírtanya...Az egyik folyosó hidegebb volt a másiknál és a célhoz már jégkockává váltam.Ezek soha nem hallottak a fűtésről,vagy gazdasági válság van,hogy nincsen rá pénzük.Erre a gondolatra Edward hangosan felnevetett,mire mindenki kérdőn nézett rá,de ő csak megrázta  a fejét.15 perc alatt értünk  el a találkozóhelyre.Eléggé lassan,de a többieket egyáltalán nem zavarta az én csigatempóm............



Folytatása köv.

3.rész

  Egy csomó álarcos ember járt-kelt az utakon.Nagy izgalomban voltam,de nem tudtam a pontos okát.Elővettem egy szórólapot a táskámból,ami az esti programokat vezette le. 10:45-volt,szóval volt még cirka egy órám,mielőtt vissza kellett volna mennem a szállásra.A következő program a lap szerint itt a központban a királyi meglepetés nevet viselte.Kíváncsi vagyok mivel fognak Aroék előrukkolni.Szépen előretolakodtam a tömegben,mikor megérkeztem a helyszínre.Egy kicsi út volt kivilágítva piros lámpákkal.,aminek a végén egy lovaskocsi közeledett felénk.Meghűlt a vér az ereimben,mikor rájöttem mit is rejt valójában a királyi meglepetés."Bajban vagyok"-gondoltam.Előhalásztam a mobilom a kis táskámból és bepötyögtem Alice számát.3-szor csengett ki,de Jasper vette fel.
-Szia Ivett,mizujs?..
-Alice hol van?-vágtam a szavába.
-Elment vadászni.Mi a gond?
-ÁÁ most kell elmennie ugye?-zsörtölődtem-oltári nagy bajban vagyok vagyis csak leszek,ha ezek rájönnek,hogy ismerlek titeket,bár nem is én leszek bajban hanem ti,ami még rosszabb és egész hátralevő életemben bűntudatom lesz tőle,mert bajba kevertelek titeket és...
-Ivett mi a gond?-komorodott el Jasper hangja.
-Tudnád adni Carlislet?
-Ki vagy hangosítva kicsim-hallottam apu hangját.
.Ja oksi.Emlékszel a római programra?Az utolsó részére?
-Királyi meglepetés-felelte apu.
-Igen.Nos megtudtam,hogy az igazából nem egy dolog,hanem ők maguk.a..a.a..Volturi-dadogtam bele a telefonba,mikor előttem ment el a hintó.4-en ültek benne és amikor kimondtam a nevüket a fiatalabbik (legalábbis azt hiszem) rám kapta a tekintetét.Lehetett látni,hogy kontaktlencsét visel és a vörös helyet világoskék szeme volt.Tekintete totálosan rabul ejtette az enyémet és azt sugalta,hogy legszívesebben megölne.Nem kellett volna kimondanom a nevüket.Ha ezek felkutatnak nekem végem van...-nyeltem egyet.IDIÓTA,IDIÓTA.El kell pucolnom innen mihamarabb.ÁÁ de az a tekintet..bárcsak ne nézne így rám.És olyan helyes és...ELÉG LEGYEN IVETT NE ÁLMODOZZ!!  De remek Ivett így tovább,zúgj csak abba bele,aki a halálodat fogja okozni pár órán belül,ha nem tűnsz el innen most!Hát én megőrültem.Mikor kezdtem el saját magammal beszélni úristen.
-IVETT!!!-kiáltott bele a telefonba Jasper.
-Igen?
-Legalább 3 perce beszélünk hozzád kislányom,figyelsz te ránk?-kérdezte apa.
-Bocsi.
-A lényeg hogy menj vissza a szállásodra és maradj ott! Már úton vagyunk.
-NEEE!-döbbentem le.ÓÓ én hülye,minek hívtam fel őket,most az egész családot bajba sodortam vele.áááá.
Azon kaptam magam,hogy folynak a könnyeim-nem akarom,hogy miattam bajba keverjétek magatokat!Kérlek,ne gyertek ide miattam.Gyorsan összepakolok és megyek is haza.,csak ne gyertek ide-könyörögtem,miközben szabadulni próbáltam a tömegből.Egyenesen a szállásomra mentem.
-Ivett,nyugodj meg,kérlek-csitított apu.Már nem tehetünk mást.Hidd el nem lesz semmi baj,Alice látta.Hol száltál meg?
-Valami Tranaro vagy mit tom én nem jut most eszembe a neve-szipogtam.
-Nem baj.Ha visszaértél a szállásodra pakold össze a cuccaidat.
-A fenében-hallottam Ed dühös morgását.
-Mi a gond?-rémültem meg,de már meg is tudtam.Egy kemény és hideg dolognak ütköztem,felnéztem,hogy megnézzem mi a fenne ilyen kemény hogy pukli nőjön a fejemre,de egy tárgy helyett egy vörösen villogó szempárral találtam magam szemben.ÁÁ a fenébe.Nyugi Ivett volt már alkalmad megtapasztalno,hogyan is kell egy "kedves" vámpírral eltársalognod,úgy hogy életben is maradj.Példa rá Cullenék.Egy nálam sokkal erősebb és gyorsabb személlyel állok szemben,szóval el is vethetem azt az ötletemet,hogy elfussak.A haja  hosszú és fekete ,az arca falfehér volt.A szemei alatt sötét karikák húzódtak a szomjúságát jelezve és én pont kapóra jövök neki.
-A nevem Aro-szólalt meg dallamos hangon,mosolyogva-és a tied?
-Ivett-feleltem határozottan.Egy pillanatra döbbentség ült ki az arcára,de rögtön visszanyerte mosolygós tekintetét.
-Ha jól sejtem,tudod ki vagyunk.
-Persze.Volt és van hozzátok szerencsém-mosolyodtam el.Nem tom mi üthetett belém,mert nekem most azon kellene agyalnom,hogy miként kerülhetek ki innen élve,de mégis nyugtot voltam.
-Ivett ad Aronak oda a telefont-hallottam apu hangját a telefonban.
-Azt hiszem Carlisle beszélni szeretne veled-nyújtottam át Aronak a telefont.
-Carlisle?
-A Cullen család "feje"-sóhajtottam.Na ne adja nekem be,hogy nem is meri őket!Edwardék szerint nagyon szeretné ha csatlakoznának hozzájuk néhányan.Szóval ne adja nekem itt a hülyét!
 Aro hirtelen kikapta a kezemből a mobilomat.
-Carlisle , kedves barátom-szólt bele a telómba Aro.Csak apu nevét hallottam,mivel elkezdtem fénysebességgel beszélni,amit nagyon nem szerettem ,ha rólam van szó.Vagy 3 percen keresztül beszéltek így-rendben.Alig várom már-nézett rám Aro.Innen már tudtam,hogy nem lesz semmi gond.Egy picit jobban megnyugodtam,már amennyire volt bennem feszültség..Mikor befejezték a beszédet Aro visszaadta épségben a mobilomat (aminek nagyon örültem).
-Menj velük kislányom.Nem lesz semmi gond-nyomta ki apu.Akkor vettem észre,hogy még ketten csatlakoztak hozzánk.
-Igen érdekes éjszakának állunk elébe-mondta Aro-örömömre szolgálna,ha visszakísérnél minket Volterrába-mondta kedvesen.Mintha lenne választásom.Indultam el utánuk- kicsit elszomorít,hogy Carlislék megint szabályt szegtek-lépet mellém Aro.
.Nem,nem szegtek szabályt-mondtam ellent.
-Csakugyan?-emelte fel a kezét.Tudtam,hogy puszta érintéséből olvasni tud a gondolataimban,de azért kérdőn néztem rá a hülyét adva-így gyorsabban haladnánk-magyarázta.A jobb kezemet a tenyerébe helyeztem és erősen koncentrálni kezdtem egy emlékre:a szüleim halálának napjára.Görcsbe ugrott a gyomrom,mikor a felszínre törtek a mélyre elnyomott képek sokasága.6 vörös szempár,szüleim sikolya+halála,végül Cullenék.Én csak ennyit láttam,hogy Aro mennyit arról fogalmam nincs -Részvétem-mondta Aro,miután elengedte a kezemet.Nem tudom,hogy komolyan mondta-e,de nem rágódtam rajta sokat.Végül csak bólintottam válaszul.
-Most már tudod a kérdésekre a választ.szóval semmi okod megvádolni Cullenéket..
-Viszont-szólalt meg először, az aki a hintóban vagy miben rámnézett és szinte meghaltam a tekerületétől-Cullenéknak van már egy néhány stiklije.
-Ejnye Alec.Nem illik bemutatkozás nélkül megosztani információkat másokkal.
-Mintha ez olyan fontos lenne-suttogtam,bát biztosan hallották.
-Szépen fel van vágva a nyelved-vigyorodott el Alec.Ó az az 1000 wattos mosoly.Nem elég,hogy tökéletes,helyes..stb,de ez a mosoly..totálisan elolvadok mindjárt.
-Bocsi,de ez vagyok én-vontam meg a vállam.
-Talán ez a baj...
-Ugyan már Alec!-vágtam a szavába.A többiek álla mind a földön koppant,mikor a nevén szólítottam-ha el is mondanám valakinek,hogy: helló vámpírokkal lógok,akik vért isznak"Totál hülyének hinnének,hacsak te magad nem mutatkozol be nekik.(Egyből gyogyósok házába vinnének rohammentővel.)
-Ami persze nem fog bekövetkezni.Mi ragaszkodunk a szabályainkhoz.
-Mi ez a többesszám?Csak egy szabályotok van:emberek előtt nem felfedni magatokat.
-És te még ember vagy.És elég jó illatod van-villantotta ki a fogait.
-Hűűűű,de megijedtem-gúnyolódtam vele,mire hirtelen eltűnt és mögöttem jelent meg.Éreztem jéghideg kezeit a vállamon és a fogati,ahogy a nyakamhoz érinti őket.Azt hiszem egy szívdobbanásnyi sort kihagyott a szíven.Még a lélegzetem is elakadt egy pillanatra.
  Hallottam,ahogy teleszívja tüdejét az illatommal.Érezni letehet,hogy megdermed mellettem.A szorítása a vállamon egyre erősebb lett,szinte már fájt.Remélem nem akarja eltörni a vállam-gondoltam,mire Alec szája mosolyra húzódott.
-Azt hiszem,hogy most félsz.Egész testedben remegsz-mondta bele a nyakamba.
-Csak megleptél.Történt már velem ilyen,nem is egyszer.-próbáltam a higgadtat adni.
-Rosszul hazudsz.Valld be hogy félsz.
-Talán egy kicsit?-mosolyodtam el.Hadd érezze magát győztesnek.
-Szerencséd van,hogy már vadásztam-húzódott el tőlem,de ajkai egy pillanatra megérintették a nyakamat,mire kirázott a hideg.Nem tudtam eldönteni,hogy ezt mire véljem.
-Ez igazán nem volt szép tőled Alec-vigyorodott el Felix,akit eddig csak képről ismertem.-így kisajátítani magadnak Ivettet.-mondta,mire mindenki egy lépéssel közelebb jött hozzám.Már egyáltalán nem volt köztünk "határvonal",ami a távolságtartásukat közölte.
   Ezután így haladtunk tovább a sötét és egyre hidegebb utcákon.Már több órája gyalogoltunk és a lábaim már ólomsúlyúak voltak.Rápillantottam az órámra.ami pontosan éjfélt mutatott.Olyan álmos voltam,hogy biztosra vettem,hogy pár pillanat múlva a földön fogok landolni.
-Figyu!-szólaltam meg-most az egész utat gyalog akarjátok megtenni?-ásítottam-mert szólok én már totál kivagyok,és nem tudok arról,hogy éjszakai bagoly lennék mint ti.
-Hoppá-nézett rám bocsánatkérően Aro-teljesen megfeledkeztem arról,hogy te még ember vagy.
-Jó reggelt-sóhajtottam fel az éjszaka közepén.-és előre szólok én nem tudok olyan gyorsan futni mint ti.
-Alec majd a hátára vesz-vigyorodott el Felix.
-Nekem 8 hogyan oldjátok meg a problémát,mert így is úgy is elalszok itt.
-Ha nem zavar a gyorsaság..
-Jelen pillanatban egy égiháborúban is eltudnék aludni.
-Nos Alec,akkor kapd a hátadra a kislányt,ha már ilyen jól kijöttök egymásra.Már amúgy is unom ezt a csigatempót.
-Na jóóó van,be lehet fogni oké?-ütöttem meg a vállát,mire könnybe lábadt a szemem.Tutira megzúzódott néhány ujjam.
-Csak óvatosan az ilyen mozdulatokkal-röhögte Felix az arcomat látva.
-Ezt még megkeserülöd-vágtam be a durcát,hátat fordítva neki.
-Gyerünk Alec kapd a hátadra a kisasszonyt,még mielőtt még nagyobb kárt tesz magában-lökött egyenesen Alec karjaiba-csak te vagy képes megfékezni a közelében magad.Biztos ellesztek együtt.
   Alec gyorsan a hátára vett és már ott sem voltunk.Olyan gyorsan haladtunk,hogy a táj teljesen egybefolyt.A szél szanaszét fújta a hajamat,aminek nagyon örültem....A fáradságomon kívül már csak az a gond volt,hogy majd megfagytam és ezt még tetőzte Alec test hidege is.
  Egyszer csak egy fekete köpenyt terítettek rám,ami megvédett a széltől.
-Csak azért,hogy meg ne fázz!-mondta Alec.
-Köszönöm-motyogtam,majd Alec vállára hajtottam a fejem.Egy pillanatig az ajkaimat a nyakához érintettem,csakúgy mint ő az előbb,majd elaludtam.Így ismertem meg azt a személyt,akit a jövőben nem fogok tudni nélkülözni.Csak abban nem vagyok biztos,hogy ő érez-e egyáltalán valamit irántam.Ááááá,már megint hülyeségeket hordok itt össze,hiszen csak pár órája ismertem meg öt......








Folytatása következik.

2.fejezet

  7-kor már a friss levegőt lélegeztem be.Ahogy telt az idő egyre több fény gyulladt ki a város körül, kivilágítva a teret.Ááááá...ennél szebb hely a világon nincsen!Az egész életemet itt tölteném, de nem akartam ezzel is terhelni anyuékat.
  Szinte minden 2. ruhaboltba bementem és a kiválasztott ruhákat félretetettem a recepciónál,ahol megkértem az eladókat,had jöjjek vissza másnap.Könnyen megértettem az olaszokat,hála a nyelvvizsgámnak,amit idén tettem le.Mind olyan kedvesek voltak és vidámak.Illik rájuk az a leírás,hogy náluk nem létezik a  rosszullét.Éppen egy cipőboltba tévedtem,amikor rezegni kezdett a telóm.Alice-től kaptam egy sms-t.
-Bouna sera signora-üdvözölt a recepciós-come va?
-Bene,grazie,e Lei?-mosolyogtam vissza.
-Bene.*Io sono molto concerta.-válaszolta a nő,majd hagyta,hogy továbbmenjek. Gyorsan bentébb mentem és elolvastam az Alice-től kapott sms-t.
                   " Rosalienak és nekem 37-38-as a lábunk, ami kint a 3-4-es számot képviseli.
                               A tied és Esmeé a 2-3.as szám.Előre is köszönjük!"
Már írtam volna vissza,hogy mégis hogyan cipeljem ezeket haza,amikor már jött is a válasz:
                  "Majd hívsz egy vagy két taxit, azok kivisznek téged a reptérre.Ott felpakolják                                               cuccaidat és mi majd kimegyünk érted"
Hát ez remek...!
                    "Legközelebb elcsórom Ed kocsiját!"
Pötyögtem be válaszként.

                   "AZ LENNE AZ UTOLSÓ CSELEKEDETED.MEGKESERÍTENÉM

 A HÁTRALEVŐ ÉLETEDET!!! HA-HA-HA"

"Köszi a szívességet, de nem kell:)"

 

"Máskor is XD örömmel!"

Nos köszi szépen bratyó, a jövőben sokat számíthatok rád...-gondoltam.Fél óra múlva 2 kosárral a kezemben jelentem meg a pénztárnál.Mosolyogva megkértem az urat,legyen szíves holnapig félretenni a cipőkollekciót,amit felvásároltam.

 - Reggel 10 óráig! Se később, se hamarabb-bólintott az úr-csak is önnek signora.

-Grazie-mosolyogtam rá és már mentem is volna tovább.

-Signora!

-Hm?-fordultam vissza.

-Ha szeretné elvitetem a szállására,ha óhajtja.

-Azt megköszönném-bólogattam.Leírtam egy cetlire a hotel címét és odaadtam neki-csak adják le a recepcióra ezen a néven.

-Természetesen.

-Grazie.

-Szép estét signora-kiáltott utánam az úr.
Jaj istenem,de aranyosak itt az emberek-mentem tovább az utakon.Egyre hatalmasabb lett a tömeg és mind egy irányba vonultak,engem is magukkal sodorva.De így legalább könnyebben és gyorsabban megtalálom a fesztivál központját.
 Mindenhol fáklyák égtek és az utakon beöltözött emberek járkáltak.Volt zene,tánc és miegymás,amiket még soha nem láttam,Olyan jó volt itt a hangulat.Vagy 1000 képet készítettem,amíg le nem merült a fényképezőgépem aksija.A legérdekesebb dolog ami felkeltette a figyelmemet az egy kisebb számú csoport volt,akik a tűzzel játszadoztak.Lángoszlopokat fújtak a nézők feje fölé,lángoló kötelekkel zsonglőrködtek...stb.Volt köztük egy kislány, aki két csinort tartott a kezébe,aminek a végén egy golyó volt, amit pici tűz vett körül.Azokat próbálta pörgetni maga körül,de nem túl nagy sikerrel.Emlékszem régen én is játszottam ilyennel,csak nem úgy,hogy közben lángolt a labda.

  Egyszer csak kirepült a lány kezéből az egyik égő golyó,mire a közönség sikoltozva hátráltak,kivéve engem,mivel késön eszméltem fel arra,hogy egyenesen elém repül az égő dolog.A lábam elé esett éppen,mintha azt akarná,hogy kezdjek el vele játszani.
 A kislány társai hangosan elkezdtek vele kiabálni,hogy hogy lehet ennyire ügyetlen,mire potyogni kezdtek a könnyei.Felvettem az égő labdát a zsinórjánál fogva és odamentem hozzájuk.

-Ugyan kérem.ne szidják le ezt a lányt.Ilyen bárkivel előfordulhatott volna.Én is így kezdtem,mikor ezt tanultam-mondtam,majd a lányhoz fordultam-szia a nevem Ivett.És a tied?

-Anne-szipogta a kislány.
-Ha jól tudom ez a tied-adtam vissza a labdákat-nagyon ügyesen játszottál vele Anne.Csak ne törj le,ha elrontod-mosolyogtam rá-mikor kezdtél el vele játszani?

-Fél éve.

-Hűha!Sokkal ügyesebb vagy akkor,mint gondoltam.Nekem egy év kellett ahhoz,hogy idáig eljussak,pesze tűz nélkül,mert féltem,hogy felgyújtom a házunkat az ügyetlenségem miatt:).
-Te tudsz ezzel bánni?-csodálkozott el Anne,mire bólintottam-kérlek mutasd meg-ragyogott fel a szeme.
-Nem lehet-ráztam meg a fejem-ez a te előadásod.Én vagyok a néző,te pedig a szórakoztató.
-Legalább azt mutasd meg,hogyan csináljam jobban.
-Minden a csuklómozdulatoktól függ-mentem a háta mögé és megfogtam a kezét,mire az égő labdák egy táncot lejtettek körülöttünk,fényes csíkot hagyva maguk után-látod már te vezeted őket-figyelmeztettem,mire a társai elámúltak az ügyességétől.

-Köszönöm Ivett!-ölelt meg Anne,miután befejezte az előadást.Minden néző elkezdett tapsolni és fütyülni,dicsérve őt.
-Szívesen.És ne feledd,csak önbizalom kérdése az egész-pusziltam meg,majd mentem tovább.Hát ilyen egy olasz karnevál itt-gondoltam.