3.rész

  Egy csomó álarcos ember járt-kelt az utakon.Nagy izgalomban voltam,de nem tudtam a pontos okát.Elővettem egy szórólapot a táskámból,ami az esti programokat vezette le. 10:45-volt,szóval volt még cirka egy órám,mielőtt vissza kellett volna mennem a szállásra.A következő program a lap szerint itt a központban a királyi meglepetés nevet viselte.Kíváncsi vagyok mivel fognak Aroék előrukkolni.Szépen előretolakodtam a tömegben,mikor megérkeztem a helyszínre.Egy kicsi út volt kivilágítva piros lámpákkal.,aminek a végén egy lovaskocsi közeledett felénk.Meghűlt a vér az ereimben,mikor rájöttem mit is rejt valójában a királyi meglepetés."Bajban vagyok"-gondoltam.Előhalásztam a mobilom a kis táskámból és bepötyögtem Alice számát.3-szor csengett ki,de Jasper vette fel.
-Szia Ivett,mizujs?..
-Alice hol van?-vágtam a szavába.
-Elment vadászni.Mi a gond?
-ÁÁ most kell elmennie ugye?-zsörtölődtem-oltári nagy bajban vagyok vagyis csak leszek,ha ezek rájönnek,hogy ismerlek titeket,bár nem is én leszek bajban hanem ti,ami még rosszabb és egész hátralevő életemben bűntudatom lesz tőle,mert bajba kevertelek titeket és...
-Ivett mi a gond?-komorodott el Jasper hangja.
-Tudnád adni Carlislet?
-Ki vagy hangosítva kicsim-hallottam apu hangját.
.Ja oksi.Emlékszel a római programra?Az utolsó részére?
-Királyi meglepetés-felelte apu.
-Igen.Nos megtudtam,hogy az igazából nem egy dolog,hanem ők maguk.a..a.a..Volturi-dadogtam bele a telefonba,mikor előttem ment el a hintó.4-en ültek benne és amikor kimondtam a nevüket a fiatalabbik (legalábbis azt hiszem) rám kapta a tekintetét.Lehetett látni,hogy kontaktlencsét visel és a vörös helyet világoskék szeme volt.Tekintete totálosan rabul ejtette az enyémet és azt sugalta,hogy legszívesebben megölne.Nem kellett volna kimondanom a nevüket.Ha ezek felkutatnak nekem végem van...-nyeltem egyet.IDIÓTA,IDIÓTA.El kell pucolnom innen mihamarabb.ÁÁ de az a tekintet..bárcsak ne nézne így rám.És olyan helyes és...ELÉG LEGYEN IVETT NE ÁLMODOZZ!!  De remek Ivett így tovább,zúgj csak abba bele,aki a halálodat fogja okozni pár órán belül,ha nem tűnsz el innen most!Hát én megőrültem.Mikor kezdtem el saját magammal beszélni úristen.
-IVETT!!!-kiáltott bele a telefonba Jasper.
-Igen?
-Legalább 3 perce beszélünk hozzád kislányom,figyelsz te ránk?-kérdezte apa.
-Bocsi.
-A lényeg hogy menj vissza a szállásodra és maradj ott! Már úton vagyunk.
-NEEE!-döbbentem le.ÓÓ én hülye,minek hívtam fel őket,most az egész családot bajba sodortam vele.áááá.
Azon kaptam magam,hogy folynak a könnyeim-nem akarom,hogy miattam bajba keverjétek magatokat!Kérlek,ne gyertek ide miattam.Gyorsan összepakolok és megyek is haza.,csak ne gyertek ide-könyörögtem,miközben szabadulni próbáltam a tömegből.Egyenesen a szállásomra mentem.
-Ivett,nyugodj meg,kérlek-csitított apu.Már nem tehetünk mást.Hidd el nem lesz semmi baj,Alice látta.Hol száltál meg?
-Valami Tranaro vagy mit tom én nem jut most eszembe a neve-szipogtam.
-Nem baj.Ha visszaértél a szállásodra pakold össze a cuccaidat.
-A fenében-hallottam Ed dühös morgását.
-Mi a gond?-rémültem meg,de már meg is tudtam.Egy kemény és hideg dolognak ütköztem,felnéztem,hogy megnézzem mi a fenne ilyen kemény hogy pukli nőjön a fejemre,de egy tárgy helyett egy vörösen villogó szempárral találtam magam szemben.ÁÁ a fenébe.Nyugi Ivett volt már alkalmad megtapasztalno,hogyan is kell egy "kedves" vámpírral eltársalognod,úgy hogy életben is maradj.Példa rá Cullenék.Egy nálam sokkal erősebb és gyorsabb személlyel állok szemben,szóval el is vethetem azt az ötletemet,hogy elfussak.A haja  hosszú és fekete ,az arca falfehér volt.A szemei alatt sötét karikák húzódtak a szomjúságát jelezve és én pont kapóra jövök neki.
-A nevem Aro-szólalt meg dallamos hangon,mosolyogva-és a tied?
-Ivett-feleltem határozottan.Egy pillanatra döbbentség ült ki az arcára,de rögtön visszanyerte mosolygós tekintetét.
-Ha jól sejtem,tudod ki vagyunk.
-Persze.Volt és van hozzátok szerencsém-mosolyodtam el.Nem tom mi üthetett belém,mert nekem most azon kellene agyalnom,hogy miként kerülhetek ki innen élve,de mégis nyugtot voltam.
-Ivett ad Aronak oda a telefont-hallottam apu hangját a telefonban.
-Azt hiszem Carlisle beszélni szeretne veled-nyújtottam át Aronak a telefont.
-Carlisle?
-A Cullen család "feje"-sóhajtottam.Na ne adja nekem be,hogy nem is meri őket!Edwardék szerint nagyon szeretné ha csatlakoznának hozzájuk néhányan.Szóval ne adja nekem itt a hülyét!
 Aro hirtelen kikapta a kezemből a mobilomat.
-Carlisle , kedves barátom-szólt bele a telómba Aro.Csak apu nevét hallottam,mivel elkezdtem fénysebességgel beszélni,amit nagyon nem szerettem ,ha rólam van szó.Vagy 3 percen keresztül beszéltek így-rendben.Alig várom már-nézett rám Aro.Innen már tudtam,hogy nem lesz semmi gond.Egy picit jobban megnyugodtam,már amennyire volt bennem feszültség..Mikor befejezték a beszédet Aro visszaadta épségben a mobilomat (aminek nagyon örültem).
-Menj velük kislányom.Nem lesz semmi gond-nyomta ki apu.Akkor vettem észre,hogy még ketten csatlakoztak hozzánk.
-Igen érdekes éjszakának állunk elébe-mondta Aro-örömömre szolgálna,ha visszakísérnél minket Volterrába-mondta kedvesen.Mintha lenne választásom.Indultam el utánuk- kicsit elszomorít,hogy Carlislék megint szabályt szegtek-lépet mellém Aro.
.Nem,nem szegtek szabályt-mondtam ellent.
-Csakugyan?-emelte fel a kezét.Tudtam,hogy puszta érintéséből olvasni tud a gondolataimban,de azért kérdőn néztem rá a hülyét adva-így gyorsabban haladnánk-magyarázta.A jobb kezemet a tenyerébe helyeztem és erősen koncentrálni kezdtem egy emlékre:a szüleim halálának napjára.Görcsbe ugrott a gyomrom,mikor a felszínre törtek a mélyre elnyomott képek sokasága.6 vörös szempár,szüleim sikolya+halála,végül Cullenék.Én csak ennyit láttam,hogy Aro mennyit arról fogalmam nincs -Részvétem-mondta Aro,miután elengedte a kezemet.Nem tudom,hogy komolyan mondta-e,de nem rágódtam rajta sokat.Végül csak bólintottam válaszul.
-Most már tudod a kérdésekre a választ.szóval semmi okod megvádolni Cullenéket..
-Viszont-szólalt meg először, az aki a hintóban vagy miben rámnézett és szinte meghaltam a tekerületétől-Cullenéknak van már egy néhány stiklije.
-Ejnye Alec.Nem illik bemutatkozás nélkül megosztani információkat másokkal.
-Mintha ez olyan fontos lenne-suttogtam,bát biztosan hallották.
-Szépen fel van vágva a nyelved-vigyorodott el Alec.Ó az az 1000 wattos mosoly.Nem elég,hogy tökéletes,helyes..stb,de ez a mosoly..totálisan elolvadok mindjárt.
-Bocsi,de ez vagyok én-vontam meg a vállam.
-Talán ez a baj...
-Ugyan már Alec!-vágtam a szavába.A többiek álla mind a földön koppant,mikor a nevén szólítottam-ha el is mondanám valakinek,hogy: helló vámpírokkal lógok,akik vért isznak"Totál hülyének hinnének,hacsak te magad nem mutatkozol be nekik.(Egyből gyogyósok házába vinnének rohammentővel.)
-Ami persze nem fog bekövetkezni.Mi ragaszkodunk a szabályainkhoz.
-Mi ez a többesszám?Csak egy szabályotok van:emberek előtt nem felfedni magatokat.
-És te még ember vagy.És elég jó illatod van-villantotta ki a fogait.
-Hűűűű,de megijedtem-gúnyolódtam vele,mire hirtelen eltűnt és mögöttem jelent meg.Éreztem jéghideg kezeit a vállamon és a fogati,ahogy a nyakamhoz érinti őket.Azt hiszem egy szívdobbanásnyi sort kihagyott a szíven.Még a lélegzetem is elakadt egy pillanatra.
  Hallottam,ahogy teleszívja tüdejét az illatommal.Érezni letehet,hogy megdermed mellettem.A szorítása a vállamon egyre erősebb lett,szinte már fájt.Remélem nem akarja eltörni a vállam-gondoltam,mire Alec szája mosolyra húzódott.
-Azt hiszem,hogy most félsz.Egész testedben remegsz-mondta bele a nyakamba.
-Csak megleptél.Történt már velem ilyen,nem is egyszer.-próbáltam a higgadtat adni.
-Rosszul hazudsz.Valld be hogy félsz.
-Talán egy kicsit?-mosolyodtam el.Hadd érezze magát győztesnek.
-Szerencséd van,hogy már vadásztam-húzódott el tőlem,de ajkai egy pillanatra megérintették a nyakamat,mire kirázott a hideg.Nem tudtam eldönteni,hogy ezt mire véljem.
-Ez igazán nem volt szép tőled Alec-vigyorodott el Felix,akit eddig csak képről ismertem.-így kisajátítani magadnak Ivettet.-mondta,mire mindenki egy lépéssel közelebb jött hozzám.Már egyáltalán nem volt köztünk "határvonal",ami a távolságtartásukat közölte.
   Ezután így haladtunk tovább a sötét és egyre hidegebb utcákon.Már több órája gyalogoltunk és a lábaim már ólomsúlyúak voltak.Rápillantottam az órámra.ami pontosan éjfélt mutatott.Olyan álmos voltam,hogy biztosra vettem,hogy pár pillanat múlva a földön fogok landolni.
-Figyu!-szólaltam meg-most az egész utat gyalog akarjátok megtenni?-ásítottam-mert szólok én már totál kivagyok,és nem tudok arról,hogy éjszakai bagoly lennék mint ti.
-Hoppá-nézett rám bocsánatkérően Aro-teljesen megfeledkeztem arról,hogy te még ember vagy.
-Jó reggelt-sóhajtottam fel az éjszaka közepén.-és előre szólok én nem tudok olyan gyorsan futni mint ti.
-Alec majd a hátára vesz-vigyorodott el Felix.
-Nekem 8 hogyan oldjátok meg a problémát,mert így is úgy is elalszok itt.
-Ha nem zavar a gyorsaság..
-Jelen pillanatban egy égiháborúban is eltudnék aludni.
-Nos Alec,akkor kapd a hátadra a kislányt,ha már ilyen jól kijöttök egymásra.Már amúgy is unom ezt a csigatempót.
-Na jóóó van,be lehet fogni oké?-ütöttem meg a vállát,mire könnybe lábadt a szemem.Tutira megzúzódott néhány ujjam.
-Csak óvatosan az ilyen mozdulatokkal-röhögte Felix az arcomat látva.
-Ezt még megkeserülöd-vágtam be a durcát,hátat fordítva neki.
-Gyerünk Alec kapd a hátadra a kisasszonyt,még mielőtt még nagyobb kárt tesz magában-lökött egyenesen Alec karjaiba-csak te vagy képes megfékezni a közelében magad.Biztos ellesztek együtt.
   Alec gyorsan a hátára vett és már ott sem voltunk.Olyan gyorsan haladtunk,hogy a táj teljesen egybefolyt.A szél szanaszét fújta a hajamat,aminek nagyon örültem....A fáradságomon kívül már csak az a gond volt,hogy majd megfagytam és ezt még tetőzte Alec test hidege is.
  Egyszer csak egy fekete köpenyt terítettek rám,ami megvédett a széltől.
-Csak azért,hogy meg ne fázz!-mondta Alec.
-Köszönöm-motyogtam,majd Alec vállára hajtottam a fejem.Egy pillanatig az ajkaimat a nyakához érintettem,csakúgy mint ő az előbb,majd elaludtam.Így ismertem meg azt a személyt,akit a jövőben nem fogok tudni nélkülözni.Csak abban nem vagyok biztos,hogy ő érez-e egyáltalán valamit irántam.Ááááá,már megint hülyeségeket hordok itt össze,hiszen csak pár órája ismertem meg öt......








Folytatása következik.