2010. november 5., péntek

5.rész

-Á végre megérkeztetek.Már nagyon vártunk rátok-állt fel mosolyogva Aro,majd mellettem teremve átölelt én meg vissza.Persze a többiek álla már megint a földön koppant döbbentségükben,de hát mit tehetek ez ellen..ha már ennyire megkedveltek.-azt hittem,hogy már örökre elalszol.Felix egy perce nyugtatott meg,hogy felébredtél.
-Bocsánat.de az emberek nem éjszakai életmódra lettek teremtve-néztem gyilkos szemekkel Felixre.aki eltakarta a száját,hogy elnyomja a feltörő nevetését.Hirtelen Ed mellkasából vad morgás tört fel.
-Sajnálom Edward,de ő sem maradhat örökre ember-most esett csak le,hogy mi is zajlik most le körülöttem.Vagy átváltoztatnak,vagy megölnek.De kezdjük ott,hogy én csak 17 éves vagyok és még előttem áll az élet....stb.Semmi kedvem még...talán...esetleg....örökre leállítani a szívem dobogását-nem is kell azonnal döntened-fordult felém Aro.Keze még mindig a vállamon pihent.
-Szerintem erről nekem kellene döntenem.
-És adunk is rá elegendő időt.
-Mennyit?.kérdeztem rögtön-előre letisztázom,hogy érettségi elött semmiképpen sem.És az még szűk 2 év.
-Akkor legyen utána-szólalt meg legelőször Marcus,méghozzá mosolyogva-a lényeg az,hogy látogass meg minket mihamarabb.
-Miért siettetitek őt ennyire?-kérdezte Carlisle-nem kérhetitek azt tőle,hogy ilyen fiatalon eldobja az életét és olyanná váljon mint mi!
-Nem siettetjük,csak kíváncsiak vagyunk mi lesz belöle.És már szeretném ha a következő évben meglátogatna minket.Nem kell ahhoz átváltoztatni,csak gyere el.Nagyon jó hatással vagy ránk.
-Szóval nem vagyok elég jó emberként,de vámpírként már az leszek?-csattantam fel az első mondatán.
-Nem ezt mondtam és nem is gondoltam-nyugatot meg Aro.
-Akkor nincsen semmi akadálya.Nem tudom és nem is értem miért akarja mindenki a halálomat-gondoltam,mire egy emlék villant fel:
Az a vámpír szerepelt benne,aki megölte anyuékat.Éppen a nyakamhoz 
hajolt,hogy megharapjon,de előtte egy mondatot suttogott a fülembe:
Nem fogsz már addig élni,hogy végigvidd azt,
amire születtél...stb.


Ezt a mondatot sohasem értettem.Túl sokan kívánják a halálomat..
-Ezt verd ki a fejedből-szólt rám Aro-szabad utat kaptál a döntésedben.A lényeg az az egészből,hogy ne halj meg emberként.
-Oksi,az nem lesz nehéz...legalábbis remélem.
-Ha nem gond Alec a biztonság kedvéért veletek élne egy ideig.
-HOGY MIIIII?????????-döbbentem le-minek ő?-mutattam a szóban forgó személyre.
-Csak a látszatért.Nem szoktunk ilyen engedményeket adni és nem szeretnénk azt,ha azt hinnék,hogy meggyengült a hatalmunk-magyarázta Caius-nem szeretnénk a közeljövőben átélni egy esetleges harcot,ami több ezer ember életébe is kerülhet.
-Ergo,csak azt szeretnétek biztosítani,hogy betartsuk az ígéretünket,ami Ivett átváltoztatása-csattant fel Rose,mire Aro elengedett és felé fordult.
-Fogalmazhatunk igy is.
ÁÁÁÁ please,ne rontsátok el a kedvem-gondoltam.Még egy ilyen alkalom nem lesz,hogy jobban megismerjem Alec-et,és hogy a közelemben legyen.Te jóó  ééég.Ezt én sem gondolhatom komolyan.Ezt gyorsan ki kell vernem a fejemből.Nem zúghatok bele az ellenségbe,kész katasztrófát okoznék vele.Csak több gondot okoznék a családomnak-gondoltam-Nem fog zavarni-bólintott Edward,mire elképedtem.Ezt most komolyan mondtad?-kérdeztem gondolatban,mire bólintott.Köcce  még meghálálom.Bármit is kérj megteszem.
-Nekem 8 mi lesz csak had menjünk már-könyörögtem.
-Már itt is akarsz hagyni minket?-szomorodott el Aro.
-Hát... nemsokára úgyis visszajövök,de nekem kajára van szükségem.Tegnap dél óta egy falatot nem ettem,és ez még hozzátartoznak az emberi szükségleteimhez-bólogattam-hacsak nem kívánjátok azt nekem,hogy éhen haljak.
.Nos akkor ezt megbeszéltük.Alec veletek megy.Nagyon hiányozni fogsz-ölelt át Aro.Mikor elengedett már Felix tartott a kezei között.
-És aztán szelídítsd meg Alecet-suttogtam,mire éreztem,hogy elfut a "pulykaméreg".De még mielőtt válaszolhattam volna,el is tűnt.
-Ti is nektem-mentem a többiek után.Alec hirtelen mellettem termet,de nem nézett rám.Gondolom meghallotta,amit Felix mondott nekem.De egyvalamit megfogadtam.Miután átváltoztam könyörtelen bosszút fogok állni rajta,és utána már nem fog velem kekeckedni a biztos..hahahaha.


Folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése