Alec szemszöge:
Ivett halk, egyenletes szuszogása és szívverése jelentette, hogy életben van. Bárki aki ránézett volna, azt mondaná, hogy meghalt. 3 nap telt el, s amint megérkeztek Cullenék Carlisle egyből kezelésbe vette. Aro addigra beszerzett minden, szükséges kórházi felszerelést és berendezte velük az egyik hatalmas szobát. 2 órán keresztül vizsgálta a doki szerelmemet. Arcáról mindenki le tudta olvasni, hogy Ivett nincsen valami jól.
- 3 bordája eltört, szerencsére nincsenek szilánkok, a jobb csuklója viszont... meg kell műteni. 3 felé tört és szilánkos. Belső vérzése nincs, a koponyája megrepedt, jelentkezhet nála ezért emlékezetkiesés, erős fejfájás és..
- Vakság- fejezte be helyette a mondatot Edward- de ennek kicsi az esélye. Ivettnek nem voltak problémái a látásával, mikor idehozták, csak pihennie kell és nem szabad felkelnie, ha magához tér.
- Az arcán zúzódások vannak, pár napon belül eltűnnek, sok vért vesztett, de nincs szükség vérátömlesztésre- mutatott Ivett könyökhajlatára, amin csúnya lila folt volt- kirántották, vagy kiszakadt a karjából az infúzió, azért talált Esme otthon olyan sok vért. A testén még vannak felületi sérülések, horzsolások, de azok nem annyira súlyosak, mint a többi.
- Mennyi idő míg magához tér?- kérdezte Aro.
- Holnap kora reggel.. hajnali 4-kor- válaszolta meg a kérdést Alice. A szeme homályos volt, miközben beszélt. A jövőt leste, s az egyik pillanatban összerezzent- ha javasolhatom tartsuk altatásban még... két napig. Jobban fogja viselni a helyzetet. És nem lesznek fájdalmai.
- Rendben- egyezett bele a doki, majd a kezébe vett egy injekciós tűt és az infúzió csövébe szúrva valami undorító szagú folyadékot nyomott bele.
Eltelt kép nap. Ivett arcáról eltűnőben voltak az ütések nyomai, puha bőrén pedig a horzsolások. Alice szerint 5 perc múlva magához tér, ami jelezte is a lélegzetvételének gyorsulását. Mindannyian ott álltunk az ágya mellett és a feszültség egyre csak nőtt.
- Mindjárt megőrülök!- morogta Jasper- nem lehetne egy kicsit megnyugodni?
- Bocsi Jas- nézett rá Alice- de mindannyian várjuk már, hogy Ivett újra köztünk legyen.
- Eddig is köztetek voltam- szólalt meg nagyon halkan Ivett, mire mindenki felé kapta a fejét- csak ki voltam ütve, KO- val, azt hiszem- hatalmas kő esett le szívemről, mely több 100 éve nem dobogott.
- Hogy érzed magad kislányom?- lépett közelebb hozzá Carlisle.
- Mint akit összevertek- húzta el a száját, de nem nyitotta ki a szemét, mélyen, koncentráltan szedte a levegőt.
- Miért nem nyitod ki a szemed drágám?- kérdezte Esme.
- Mert, ha meglátom az infúziókat a karjaimban, akkor biztos hányok- válaszolta, mire Cullenék megkönnyebbülten felnevettek- nem vicces, érezni is elég.
- Te meg a tűfóbiád húgi- hahotázott Emmett.
- Ha-ha.
- Fáj valamid Ivett?- vette át a szót Jasper.
- Mint, ahogy mondtam, úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, szóval a válaszom igen- sóhajtott fel, mire megrándult az arca- hagy találjam ki: bordatörés.
- Nem is egy- bólintott Carlisle- nem sorolnám el, mi minden bajod van, úgy hiszem te is érzed.
- Tökéletesen, de...
- Ne is álmodj róla- vágott a szavába Edward- most nem jön be, ha kiveszed az infúziókat, jobban leszek szöveged.
- Tűnés a fejemből!- szólt rá, majd lassan kinyitotta a szemét. Pislogott néhányat, ahogy hozzászokott a szeme a fényhez, majd körbenézett. Amikor meglátott, halványan elmosolyodott, aztán folytatta a nézelődést- mily nagy fogadóbizottság- értette ezt Aroékra.
- Carlisle a frászt hozta ránk, mikor felhívott és közölte, hogy a két nomád elrabolt és ide tartanak. Az pedig már hab volt a tortán, amikor megláttunk, ahogy becibálnak a nagyterembe- szólalt meg Aro- nem maradtak sokáig egy darabban.
- Megnyugtató- sóhajtott fel- alig vártam, hogy ideérjünk. Azért szívesen megnéztem volna a képüket, mikor nekik estetek- kuncogott, de az arcáról olvasva ez is fájdalmat okozott neki- au- tátogta- Alice?
- 2 hétig az ágyat nyomod még, 3 hét múlva felkelhetsz, de nem mozoghatsz sokat, 1 hónap múlva képe leszel egymagad, segítség nélkül járkálni, teljesen 2 hónap múlva leszel jól.
- Szuper- nyögött fel szerelmem.
- Nyugi húgi, Élvezd a lustálkodást, de ha unatkozol, Alec később biztos lefoglal- nevetett Emmett, mire Rosalie fejbe vágta, egyszerre Esmével, kedvesem arca pedig falfehérből tűzpirosra változott.
- Emmett Cullen! Várj csak amíg jobban leszek- fenyegetőzött Ivett.
- 2 hónap...lesz mit bepótolnod.
- Na jól van, mindenki kifelé!- avatkozott közbe Alice- Ivettnek szüksége van néhány emberi órára, Carlisle addig szedd ki belőle kérlek az infúziókat, majd ha elaludt visszateszed.
- Angyal vagy Alice- vigyorgott rá Iv, de rögtön lehervadt az arcáról, amikor Carlisle kivette a tűket belőle. Amikor végzett, Alice mindenkit kitessékelt a szobából, kivéve Rosaliet.
- Bocsi Jas- nézett rá Alice- de mindannyian várjuk már, hogy Ivett újra köztünk legyen.
- Eddig is köztetek voltam- szólalt meg nagyon halkan Ivett, mire mindenki felé kapta a fejét- csak ki voltam ütve, KO- val, azt hiszem- hatalmas kő esett le szívemről, mely több 100 éve nem dobogott.
- Hogy érzed magad kislányom?- lépett közelebb hozzá Carlisle.
- Mint akit összevertek- húzta el a száját, de nem nyitotta ki a szemét, mélyen, koncentráltan szedte a levegőt.
- Miért nem nyitod ki a szemed drágám?- kérdezte Esme.
- Mert, ha meglátom az infúziókat a karjaimban, akkor biztos hányok- válaszolta, mire Cullenék megkönnyebbülten felnevettek- nem vicces, érezni is elég.
- Te meg a tűfóbiád húgi- hahotázott Emmett.
- Ha-ha.
- Fáj valamid Ivett?- vette át a szót Jasper.
- Mint, ahogy mondtam, úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, szóval a válaszom igen- sóhajtott fel, mire megrándult az arca- hagy találjam ki: bordatörés.
- Nem is egy- bólintott Carlisle- nem sorolnám el, mi minden bajod van, úgy hiszem te is érzed.
- Tökéletesen, de...
- Ne is álmodj róla- vágott a szavába Edward- most nem jön be, ha kiveszed az infúziókat, jobban leszek szöveged.
- Tűnés a fejemből!- szólt rá, majd lassan kinyitotta a szemét. Pislogott néhányat, ahogy hozzászokott a szeme a fényhez, majd körbenézett. Amikor meglátott, halványan elmosolyodott, aztán folytatta a nézelődést- mily nagy fogadóbizottság- értette ezt Aroékra.
- Carlisle a frászt hozta ránk, mikor felhívott és közölte, hogy a két nomád elrabolt és ide tartanak. Az pedig már hab volt a tortán, amikor megláttunk, ahogy becibálnak a nagyterembe- szólalt meg Aro- nem maradtak sokáig egy darabban.
- Megnyugtató- sóhajtott fel- alig vártam, hogy ideérjünk. Azért szívesen megnéztem volna a képüket, mikor nekik estetek- kuncogott, de az arcáról olvasva ez is fájdalmat okozott neki- au- tátogta- Alice?
- 2 hétig az ágyat nyomod még, 3 hét múlva felkelhetsz, de nem mozoghatsz sokat, 1 hónap múlva képe leszel egymagad, segítség nélkül járkálni, teljesen 2 hónap múlva leszel jól.
- Szuper- nyögött fel szerelmem.
- Nyugi húgi, Élvezd a lustálkodást, de ha unatkozol, Alec később biztos lefoglal- nevetett Emmett, mire Rosalie fejbe vágta, egyszerre Esmével, kedvesem arca pedig falfehérből tűzpirosra változott.
- Emmett Cullen! Várj csak amíg jobban leszek- fenyegetőzött Ivett.
- 2 hónap...lesz mit bepótolnod.
- Na jól van, mindenki kifelé!- avatkozott közbe Alice- Ivettnek szüksége van néhány emberi órára, Carlisle addig szedd ki belőle kérlek az infúziókat, majd ha elaludt visszateszed.
- Angyal vagy Alice- vigyorgott rá Iv, de rögtön lehervadt az arcáról, amikor Carlisle kivette a tűket belőle. Amikor végzett, Alice mindenkit kitessékelt a szobából, kivéve Rosaliet.
*
Ivett szemszöge:
Miután mindenki kiment a szobából, Alice és Rosalie egyszerre lépett felém és segítettek talpra állni. Minden egyes mozdulat kínszenvedés volt, alig bírtam megállni, hogy sírva ne fakadjak, de sikerült legyűrnöm. Lassan betámogattak egy hatalmas fürdőszobába, ahol a nagy, kör alakú kád meg volt töltve meleg vízzel. Alice segített levenni a ruháimat, majd lecsavarta a derekamról a kötéseket, felfedve a csúnya zúzódásokat és foltokat, amik a bőrömet csúfították. Oldalra néztem, egyenesen a tükörbe, amelybe az egész testemet láttam. Fentről lefelé haladtam. Az arcomon halvány foltok éktelenkedtek, a homlokom néhol fel volt horzsolva, a szemem alatt pedig sötét karikák jelezték a fáradtságom. A jobb karom is hasonló volt, tele véraláfutásokkal, a csuklóm vastagon be volt kötve, nem is tudtam mozgatni, de nem is akartam, hiszen élénken élt bennem a hang, amikor Vivien majdnem porrá zúzta. A bal karomon csak horzsolások voltak, jobban járt mint a másik. Az oldalam... borzalmas volt. Alig maradt sértetlen felület, mindenhol piros, lila, kék foltok borították, melyek néhol folytatódtak a hátamon. A lábaim tűrhetőek voltak, csak a térdeim voltak picit pirosak. Átkoztam Vivient és Andrew-t, amiért ezt tették velem. És ez csak a külsőm volt.
- Nyugi, ezek 1-2 héten belül el fognak tűnni- próbált nyugtatni Alice, majd felemelt és óvatosan beleengedett a kádba. Felszisszentem, amikor csípni kezdett mindenhol a víz, de egy idő után elviselhetővé vált és ellazultam a meleg, habos vízben. Csodálatos volt. Merev izmaim, felengedtek, mint ha súlytalanná váltam volna.
- Nyugi, ezek 1-2 héten belül el fognak tűnni- próbált nyugtatni Alice, majd felemelt és óvatosan beleengedett a kádba. Felszisszentem, amikor csípni kezdett mindenhol a víz, de egy idő után elviselhetővé vált és ellazultam a meleg, habos vízben. Csodálatos volt. Merev izmaim, felengedtek, mint ha súlytalanná váltam volna.
- El fogok aludni- suttogtam- olyan jó itt.
- Csak nyugodtan, Rosalivel addig rendbe hozunk addig.
- Mit értetek ez alatt?
- Rád fér egy kis kényeztetés-kacsintott rám Rose, majd a fejemre tett egy éjszakai szemfedőt.
- Tényleg el fogok aludni.
- Aludj csak,addig kifestjük a körmeidet, megmossuk és megcsináljuk szépen a hajad, és kisminkelünk, meg miegymás.
- Rád fér egy kis kényeztetés-kacsintott rám Rose, majd a fejemre tett egy éjszakai szemfedőt.
- Tényleg el fogok aludni.
- Aludj csak,addig kifestjük a körmeidet, megmossuk és megcsináljuk szépen a hajad, és kisminkelünk, meg miegymás.
- Szóval, pihenés álnév alatt, kiélitek rajtam a "de jó van egy próbababánk" című hajlamaitokat- foglaltam össze.
- Ez igen is pihenés, neked nem kell semmit sem csinálnod, csak egy helyben maradni- mondta Rose.
- Miért is ne- nyögtem fel- egyszer úgy is túl kell esnem rajta, jobb hamarabb túlesni ezen- csúsztam még jobban bele a habos vízbe, aztán átadtam magam a lányok kényeztetésének. Idő közben Alice behozta az MP4-emet meg a fülhallgatómat, hogy tudjak zenét hallgatni, de így is képes voltam elaludni. Rose ébresztett fel, miután lereszelték vagy levágták, majd kifestették a körmeimet és kiszedték a szemöldökömet. Miután segítettek kiszállni a kádból, egy fehér köntösbe bújtattak és leültettek a tükör előtti székbe és megfordítottak, hogy ne lássam magam, csak a végeredményt. Levették a szemfedőt, de csak akkor nyitottam ki a szemem, mikor Alice kihúzta fekete szemceruzával. Úgy éreztem nagyon nyugodt vagyok, ahhoz képest, ahogyan viselkedni szoktam ilyenkor. Azt viszont nem értem minek a smink, hiszen, ha alszom úgy is elkenem. De Alice már csak Alice.
- Na, készen is vagyunk- csilingelte a manó, egy helyben ugrándozva- készen állsz, hogy megnézd a mesterművünket?
- Persze-sóhajtottam fel, mire szembe fordított a tükörrel. Elállt a lélegzetem,alig ismertem magamra. A szokványos egyenes hajam, most hullámokban omlott a vállamra és a hátamra, fel volt tűzve és csak néhány tincs maradt szabadon. Az arcom sima volt az alapozótól, alig látszódtak a szemem alatti karikák. Barna füstösre volt kifestve a szemem, tussal kihúzva, valamint hatalmas, sűrű szempilláim voltak, valamint, hogy legyen szín az arcomon, pici arcpirosító volt rajtam. Határozottan nem én voltam az, aki a a tükörből nézett vissza rám- wao- csak ennyit bírtam kinyögni.
- Ugye milyen jó?- pörgött Alice- már csak a ruhádat kell kiválasztanunk.
- Alice!- szóltam rá- ne felejtsd el, hogy Carlisle az ágyba parancsolt, valamint megint tele leszek tűkkel- fintorodtam el- valami kényelmesre vágyom, amiben aludni tudok- ásítottam egy nagyot.
-Tudom is mit adok rád- szaladt be a szobámba, onnan meg valószínűleg a gardróbomba, majd pár perc múlva egy hosszú, testszínű, szatén hálóinggel a kezében tért vissza.
- Én azt fel nem veszem!- tiltakoztam.
- Mivel nem tudsz mozogni, kénytelen vagy hagyni, hogy rád adjam- vigyorgott. Megadóan sóhajtottam egyet, aztán Rose segítségével felálltam és csendben tűrtem, hogy Alice rám adja azt a borzalmat. Mire visszakerültem az ágyba, halálosan fáradt lettem. Nagyokat pislogtam, küzdve a lecsukódni kívánó szempilláimmal, de végül nem én nyertem. Éreztem még, ahogy az ágy besüpped mellettem és valaki a mellkasára húz gyengéden. Egyből tudtam, hogy Alec az, már csak az illatából is. Óvatosan körbetekert a takaróval, majd a hátamat simogatva, nyugtató szavakat suttogott a fülembe, amikre már nem nagyon emlékszem, mert elaludtam.
*
Mikor felébredtem, még mindig Alec ölelő karjaiban voltam, egy percre sem ment el mellőlem. Egy puszit nyomott a homlokomra, amint meglátta, hogy kinyitottam a szemem.
- Jó reggelt álomszuszék- mosolygott rám, amitől elolvadtam- hogy érzed magad?- kérdezte komolyabban.
- Tűrhetően- bújtam hozzá, amennyire a porcikáim engedték. Gyorsan elemeztem a fájó pontjaimat és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy kevésbé érzem őket. De egyből rájöttem, hogy az infúziótól lehet, amit Carlisle a bal karomba tett. Hangosan nyögtem egyet a látványtól.
- Jól vagy?- kérdezte rémülten Alec.
- Nem, rosszul vagyok az infúziótól- húztam el a számat- mennyit aludtam?
- Jól vagy?- kérdezte rémülten Alec.
- Nem, rosszul vagyok az infúziótól- húztam el a számat- mennyit aludtam?
- 10 órát, plusz-mínusz néhány perc- simogatta meg a fejem búbját- Alicék nagyon lefárasztottak, de azt kell mondjam, nagyon jó munkát végeztek- vigyorgott kisfiúsan, amitől nekem is mosolyra húzódott a szám- gyönyörű vagy- lehelt egy csókot a számra, amitől felgyorsult a szívverésem. Annyira hiányzott ez, nem is tudom, hogy bírtam ki nélküle napokon keresztül.
- Hiányoztál- suttogtam a mellkasába, miután oxigénhiánytól a mellkasára dőltem- ha még egyszer el mersz menni, esküszöm rászabadítom Jeant, attól független, hogy a húgod.
- Ne aggódj, nem foglak többet elhagyni, csak ha te magad nem kéred- mondta, mire megforgattam a szemem- amúgy megkaptam már a magamét Jeantől, no meg a többiektől. Jean kis híján leszedte a fejem.
- Remélem, azért nem bántott annyira- néztem rá féltőn, mire megláttam a szeme alatti karikákat. Írisze is korom fekete volt már a szomjúságtól- mikor voltál utoljára vadászni?- érintettem meg az arcár és híztam végig az egyik ujjam sötét karikákon.
- 1 hete, de nem akartam elmenni, míg fel nem ébredsz. Most meg nem visz rá a "lélek", hogy egy pillanatra is magadra hagyjalak.
- Nem szeretnék az illatommal kellemetlenséget okozni, szóval nyugodtan menj csak el vadászni- mosolyogtam rá, majd visszatértem a "helyemre". Ugyan nem dobogott a szíve és nem is hallottam, de megnyugtató volt, ahogy a mellkasa egyenletesen emelkedik, miközben levegőt vesz.
- Addig mi lefoglaljuk a húgicánkat- nyitott be a szobába Emmett- hm, de csini vagy húgi- kacsintott rám, mire fülig pirultam- Alicék szépen kicicomáztak. De most, hogy elvörösödtél, legalább van egy kis szín az arcodon.
- Kifejezetten jobban nézel ki- lépett be utána Carlisle, majd szépen sorba a többiek, végül a Volturi. Nagyon rossz előérzetem támadt. Semmi jó nem sülhet ki abból, ha mind itt vannak.
- Te mindenhol rémeket látsz Ivett- forgatta meg a szemeit Edward, mire kinyújtottam rá a nyelvem.
- Mi lenne, ha eltűnnél a fejemből?- vontam fel az egyik szemöldököm.
- Bár meg tudnám tenni- sóhajtott fel drámaian, mire kuncogni kezdtem.
- Ó, jajj, te balsorsú szerencsétlen, mily gyötrelmes lehet mások perverzségeit hallgatnod- pillantottam Emmettre- nagyon tudlak sajnálni.
- Köszönöm az együttérzésedet.
- Máskor is- villantottam rá a tízezer wattos mosolyom, amit Alicetől tanultam.
- Na jól van, vége a humorestnek- vágott közbe apu- hogy érzed magad?- kérdezte két tenyere közé fogva a fejem és szúrós tekintettel szemlélte meg az arcomon levő zúzódások, horzsolások eltűnőben lévő jeleit- fáj még- nyomta meg az egyiket.
- Nem annyira- vontam vállat.
- Elmeséled miként rabolt el a két nomád?- szólalt meg Aro mosolyogva- és, hogy kik ők? Sajnos nem éltek hosszú ideig, túlságosan felbosszantottak a tettükkel.
- Persze, de először is köszönöm, hogy szétkaptátok őket. Nos a nő, Vivien, az egykori Viktória lánya volt, aki Bellára vadászott, de ennek a részleteit nem ismerem, mert akkor még nem voltam tagja a Cullen családnak, de végül is neki köszönhetem, hogy hozzájuk kerültem, mert ő volt az, aki megölte a családomat, de ezt már tudod, hiszen az első nap olvastál a gondolataimban- mosolyogtam rá- Andrew... phf... nos, ő egy régi, féltékeny, nagyképű, alig mondhatni ex fiúbarát volt, aki képtelen volt elfogadni a nemleges választ. Ezért kénytelen voltam durvább eszközökhöz folyamodni, hogy lekopjon rólam. Ezért, miután vámpírrá változott, úgy döntött, hogy visszaadja kamatostól az egészet- foglaltam röviden össze- így szövetkeztek és mikor Japserék a suliba mentek, apu dolgozni ment, anyu meg meglátogatta az árvaházat, kihasználták azt a pár percet, míg egyedül voltam és aludtam. Elmondták mit terveztek el és nagyobb ellenállás nélkül hagytam, had vigyék véghez, amit akarnak, elvégre jártam már itt és élve megúsztam. És most másodjára is.
- És miként szerezted a sérüléseidet?- kérdezte Caius.
- Lekevertek néhány pofont bosszúként, amitől az infúzió kiszakadt a karomból- néztem le rájuk. Tisztán látható volt a véraláfutás a könyökhajlataimnál- nekicsapódtam a falnak, a félig meggyógyult bordáim ismét eltörtek, a csuklómat Vivien öh... nem tudom mennyi darabra törte, meg a kötél is kidörzsölte a bőröm...gondolom. Jobb szeretek nem visszaemlékezni rá.
- Természetesen- bólintott Marcus.
- Nem kellett volna egyedül magadra hagynunk, sajnálom- kért bocsánatot apu, miközben a karomat vizsgálta- miután ettél valamit és készen állsz rá, akkor csinálnék egy röntgent, hogy lássam, hogy gyógyulnak a bordáid, meg a csuklód. Ha lehet ne mozgasd sokat, mert 15 apró csavar tartja egyben.
- 15?- akadtam ki- több már nem fért oda?- kérdeztem, mire felnevettek- nem viccnek szántam-bosszankodtam- amúgy az infúzió csak a fájdalomcsillapító miatt van a karomban? Mert megelégszem ám a dilibogyókkal is.
- Bármit csak ezt ne, ugye?
- Bármit- bólintottam, mire gyorsan kihúzta a tűt a karomból. Nem is éreztem. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt- ezerszer jobb- dőltem Alec mellkasának.
- Csinálok neked valami finom ebédet kincsem- mosolygott rám Esme.
- Köszönöm, már nagyon éhes vagyok.
- Pedig azt hittem jól laktál Aleccel- röhögte Emmett, mire Felix pacsizott egyet vele a képemet látva.
- Jane!
- Igen?- jelent meg csillogó szemekkel mellettem- mondd, hogy eljössz majd vásárolni velünk.
- Amint Carlisle kienged az ágyból bólintottam- de most szórakoztasd egy kicsit azt a kettőt- böktem Emmették felé, akik a következő pillanatban menekülni is kezdtek a legújabb barátnőm elől......
- Kifejezetten jobban nézel ki- lépett be utána Carlisle, majd szépen sorba a többiek, végül a Volturi. Nagyon rossz előérzetem támadt. Semmi jó nem sülhet ki abból, ha mind itt vannak.
- Te mindenhol rémeket látsz Ivett- forgatta meg a szemeit Edward, mire kinyújtottam rá a nyelvem.
- Mi lenne, ha eltűnnél a fejemből?- vontam fel az egyik szemöldököm.
- Bár meg tudnám tenni- sóhajtott fel drámaian, mire kuncogni kezdtem.
- Ó, jajj, te balsorsú szerencsétlen, mily gyötrelmes lehet mások perverzségeit hallgatnod- pillantottam Emmettre- nagyon tudlak sajnálni.
- Köszönöm az együttérzésedet.
- Máskor is- villantottam rá a tízezer wattos mosolyom, amit Alicetől tanultam.
- Na jól van, vége a humorestnek- vágott közbe apu- hogy érzed magad?- kérdezte két tenyere közé fogva a fejem és szúrós tekintettel szemlélte meg az arcomon levő zúzódások, horzsolások eltűnőben lévő jeleit- fáj még- nyomta meg az egyiket.
- Nem annyira- vontam vállat.
- Elmeséled miként rabolt el a két nomád?- szólalt meg Aro mosolyogva- és, hogy kik ők? Sajnos nem éltek hosszú ideig, túlságosan felbosszantottak a tettükkel.
- Persze, de először is köszönöm, hogy szétkaptátok őket. Nos a nő, Vivien, az egykori Viktória lánya volt, aki Bellára vadászott, de ennek a részleteit nem ismerem, mert akkor még nem voltam tagja a Cullen családnak, de végül is neki köszönhetem, hogy hozzájuk kerültem, mert ő volt az, aki megölte a családomat, de ezt már tudod, hiszen az első nap olvastál a gondolataimban- mosolyogtam rá- Andrew... phf... nos, ő egy régi, féltékeny, nagyképű, alig mondhatni ex fiúbarát volt, aki képtelen volt elfogadni a nemleges választ. Ezért kénytelen voltam durvább eszközökhöz folyamodni, hogy lekopjon rólam. Ezért, miután vámpírrá változott, úgy döntött, hogy visszaadja kamatostól az egészet- foglaltam röviden össze- így szövetkeztek és mikor Japserék a suliba mentek, apu dolgozni ment, anyu meg meglátogatta az árvaházat, kihasználták azt a pár percet, míg egyedül voltam és aludtam. Elmondták mit terveztek el és nagyobb ellenállás nélkül hagytam, had vigyék véghez, amit akarnak, elvégre jártam már itt és élve megúsztam. És most másodjára is.
- És miként szerezted a sérüléseidet?- kérdezte Caius.
- Lekevertek néhány pofont bosszúként, amitől az infúzió kiszakadt a karomból- néztem le rájuk. Tisztán látható volt a véraláfutás a könyökhajlataimnál- nekicsapódtam a falnak, a félig meggyógyult bordáim ismét eltörtek, a csuklómat Vivien öh... nem tudom mennyi darabra törte, meg a kötél is kidörzsölte a bőröm...gondolom. Jobb szeretek nem visszaemlékezni rá.
- Természetesen- bólintott Marcus.
- Nem kellett volna egyedül magadra hagynunk, sajnálom- kért bocsánatot apu, miközben a karomat vizsgálta- miután ettél valamit és készen állsz rá, akkor csinálnék egy röntgent, hogy lássam, hogy gyógyulnak a bordáid, meg a csuklód. Ha lehet ne mozgasd sokat, mert 15 apró csavar tartja egyben.
- 15?- akadtam ki- több már nem fért oda?- kérdeztem, mire felnevettek- nem viccnek szántam-bosszankodtam- amúgy az infúzió csak a fájdalomcsillapító miatt van a karomban? Mert megelégszem ám a dilibogyókkal is.
- Bármit csak ezt ne, ugye?
- Bármit- bólintottam, mire gyorsan kihúzta a tűt a karomból. Nem is éreztem. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt- ezerszer jobb- dőltem Alec mellkasának.
- Csinálok neked valami finom ebédet kincsem- mosolygott rám Esme.
- Köszönöm, már nagyon éhes vagyok.
- Pedig azt hittem jól laktál Aleccel- röhögte Emmett, mire Felix pacsizott egyet vele a képemet látva.
- Jane!
- Igen?- jelent meg csillogó szemekkel mellettem- mondd, hogy eljössz majd vásárolni velünk.
- Amint Carlisle kienged az ágyból bólintottam- de most szórakoztasd egy kicsit azt a kettőt- böktem Emmették felé, akik a következő pillanatban menekülni is kezdtek a legújabb barátnőm elől......
Folyt. köv.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése