2011. június 17., péntek

8.rész

Sziasztok hoztam a következő fejit.Remélem tetszeni fog és kapok sok komi hozzá:)Jó olvasást.



-Ivett!-hallottam meg a világ legszebb hangját.Egy hideg kéz  érintette meg az arcomat,mire kipattantak a szemeim és fátyolos tekintettel próbáltam megkeresni a gazdáját-jó reggelt- mosolygott rám Alec-sokat aludtál.
-Mennyit?
-11 óra.
-Az nem is annyira sok-ültem fel az ágyon...-ööö most a te szobádban vagyok?-krákogtam.
-Igen-bólintott-öltözz át gyorsan-ott van a fürdő-mutatott az egyik ajtóra- a cuccaid pedig ott vannak-bökött a sarokba, ahol néhány bőröndön, volt felállítva-3 óra múlva indul a gépünk  vissza Forksba.
-Ilyen hamar megyünk is vissza?-szontyolodtam el.Pedig még úgy ,maradtam volna.
-Igen,gondolom már hiányzik a családod,de maradhatunk még egy kicsit és akkor mehetünk egy későbbi járattal is,csak akkor át kell íratnom néhány jegyet...
-Néhányat?-kérdeztem- kik jönnek még velünk?
-Hát mi-rontottak be a szobába Felixék.A háta mögött még ott volt Demetri és Jane-persze mi csak néhány napig szeretnénk igénybe venni Cullenék kúriáját, mert mi  inkább meglátogatjuk a közeletekben élő famíliákat-magyarázta  Felix - és sajnos lemaradunk a nyálas sztorikról,de ne aggógj kikönyörögtük Arotól, hogy minimum 1 hónapig had vendégeskedjünk nálatok.
-Előre szólok Felix, ha csak egy lépést is mersz tenni szobám felé,akkor megkérem Janet, hogy használja rajtad a képességét, amit ugye majd megteszel-fordultam egy pillanatra a szóban forgó személyhez.
-Hát persze-mosolygott rám Jane.
-Köszi, és a következő életemben bánni fogod, hogy csak egy pillanatra is megkeserítetted az emberi életemet.És akkor reménykedni fogok abban, hogy nekem is valami jó brutális képességem legyen, amin majd használhatok gyakorlás képen rajtad.Világos volta, vagy részletezzem még egy ideig a terveimet veled kapcsolatban?-vigyorogtam rá ártatlan arcot vágva.
-Azt hiszem, hogy igen,de nem kell tőled tartanom, mert 1 évig ha erősebb is leszel nálam és egy csöppet gyorsabb is és azt az időt már csak kibírom,de utána én fogok visszavágni.
-Ne legyél benne biztos Felix-ráztam meg a fejem-jót tenne neked  egy kis beszélgetés a drága testvéreimmel, hogy elregélhessék neked, hogy neked, a látszat néha csal, főleg ha ilyen szende kis ártatlan formámban ismersz meg.Most pedig ha megkérhetlek rá titeket, menjetek ki innen mert szeretnék készülődni és felkészülni arra, hogy egy teljes hónapot ki kell veled bírnom Felix-keltem ki az ágyból, majd egyesével kituszkoltam őket az ajtó túloldalára.Mikor Alecre került a sor egy gyors puszit nyomtam az arcára-sietek-mondta, majd becsuktam az ajtót és a bőröndjeimhez lépve kikerestem valami ú ruhát.Egy egybe részes farmer szoknyát vettem fel, aminek nem volt vállrésze,így az egész vállam és a dekoltázsom kilátszott és csak a combközepemig ért a szoknya része.Vettem még ki hozzá egy ezüst lógós nyakláncot és egy ezüst karperecet, majd egy emelt talpú kék topánkát választottam ki hozzá.Kiegészítőnek még ott volt a napszemüvegem és a szürke kis táskám.Miután kiválasztottam az aznapi viseletemet, fogtam a ruhákat és bevonultam a fürdőbe, ahol ki volt már készítve egy törülköző.Gyors levettem magamról a ruháimat,majd beálltam a tus alá és gyorsan letusoltam,majd a törülközővel szárazra töröltem magam és felvettem a kikészített cókmókjaimat. Ezután visszamentem Alec szobájába és előkerestem a fogkefémet és a fogkrémet és megmostam a fogamat és kentem fel magamra egy kis sminket, amin nem állt másból, mint kihúztam a szeme egy szemcerkával és a spirálommal meghosszabbítottam a szempilláimat. Így már mondhatni tökéletes voltam.Végezetül visszapakoltam mindent a bőröndjeimbe, majd kimentem a csomagokkal a folyosóra, ahol nagy meglepetésemre a többiek várakoztak. Mikor Felix és Demetri végistírőlt egyszerre füttyentették el magukat kifejezve a véleményüket a kinézetemről amit bóknak vettem.Alec pedig átkarolt és egy csókot nyomott a számra.
-Gyönyörű vagy-suttogta a fekümbe, mire elpirultam.
-Há ti szerelmespár-köhintett Felix-bocsi a zavarásért, de azt hiszem, hogy mi egy kicsit lemaradtunk a love sztoritokban.Igazából, mikor is jöttetek ti így össze, hogy már nyilvánosan faljátok egymást?-kérdezte döbbenten.
-Az nem tartozik rád Felix...egyébként tegnap-bújtam szerelmemhez.
-Ez gyors menet volt fiatalok-pislogott Dem is.
-Ejthetnénk ezt a témát és indulhatnánk Aroékhoz, hogy elbúcsúzzak tőlük?-kérdeztem türelmetlenül.
-Nem úszod meg ilyen könnyen megúszni ezt a témát,de igen mehetünk-bólintott Felix.
 Hosszú folyosókon mentünk végig és örömömre néhányat felismertem és próbáltam ezeket is megjegyezni, hogy ha legközelebb eljövök ide, ekkor ne tévedjek el, úgy ahogy szoktam szinte mindenhol.Kb 3 perc alatt értünk oda  a nagyteremhez az én csigatempómmal.Bár Felix felajánlotta,hogy a karjaiba kap,de egyből elutasítottam.Nem akartam megadni neki azt a lehetőséget, hogy bepillantást nyerjen a szoknyám alá,mert tudtam hogy erre megy ki a játék.Tehát mikor odaértünk Alec kinyitotta a számomra mázsásnak tűnő ajtót,majd kézen fogott és bevezetett a terem közepére.Caius , Marcus és Aro szokásuk szerint a székükben üldögéltek.Marcus most is unottan bámult kifelé az egyik ablakon,de mikor meglátott, mindannyiuknak az arcán hatalmas mosoly terült.Még csak pislogni sem tudtam már előttem is volta.Először Aro ölelt meg, majd Caius és Marcus.
-Annyira sajnálom, hogy már mész is,remélem hamar látni foglyuk egymást és meglátogatsz minket-szomorodott el Aro-természetesen még emberként is
-Persze..talán majd valamelyik szünetben-bólintottam-megbeszélem Carlisle-al és Esmevel.
-Rendben.Addig is vigyáz magadra és ne csinálj semmi hülyeséget és ne menj egyedül az erdőbe!
-Mint ha csak apu hallanám-sóhajtottam fel- ez már túlzott féltés.Más emberek nem is tudják,hogy léteztek és mégis  kóvályognak ott és leélik utána az egész életüket.
-Ezt majd csak azután mondd, ha túlélted az emberi életedet-nevetett fel Aro.
-Oksi-vontam vállat.Akkor is mély meggyőződésem, hogy egyesek túlzásba viszik a védelmemet.Talán még még nem  jöttek rá, hogy 18 éves vagyok és van némi felelősség érzetem és tudok vigyázni magamra,ha éppen nem vámpír van a témában.
-Akkor jó utat-mosolygott rám Aro, majd a többiekhez fordult-ha kehet ne akadályozzátok Ivettet semmiben sem, főleg te Felix, mert halottam mindent a terveidről.
-Ne aggódj Aro, ő fogja bánni és nem én-kiáltottam még vissza,mikor már at ajtón kívül voltunk- oké srácok, most, hogy ti is velünk jöttök,hasznossá tehetitek magatokat és hozhatjátok a cuccaimat, amit Alice itt hagyott-tettem Felix és Dem kezébe a csomagokat, Janet pedig Alec mellé húztam,végül szerelmem mellé sétáltam és a karjaiba fontam magam és így indultunk haza Forksba célba  véve először a repülőteret,ahol elsőosztályú helyet kaptunk az egyik repcsin, mint mindig,ha Cullenékkel utazom valahova....


folyt. köv.

2011. június 16., csütörtök

7.rész

  Csak nagy sokára esett le,hogy kire is gondolt igazából.
-ÉN?-pislogtam néhányat.Nem az nem lehet.Mennyi esélye van annak hogy 3-4 nap alatt ennyire megkedvelt.És kezdjük ott,hogy ő Volturi hercege és meg a Cullen család egy teljesen jelentéktelen tagja.Az oké hogy igazából rajongok érte,vagyis igazából totálisan belezúgtam,de ez...
-Igen te-fogta a két tenyere közé az arcomat-szóval vigyázhatnál rá-nem szeretném,ha valami baja esne.
-Nem Alec ez nem lehet-ráztam meg a fejem amennyire csak tudtam-akármennyire is szeretném én is.
-Szóval te is érzel valamit irántam-
-Nem lehet nem érezni,főleg hogy már az első napon levetél a lábamról-vallottam be-de nézd a tényeket:Te Volterra hercege vagy,akár hogy is nézlek,ez nem fog változni.És én?Lehet nem változtat semmi azon, hogy már nem a 10.században élünk.hogy egy nemes nem vehet el bárkit is a köznépből,de akkor is figyelembe kell  vennünk,hogy én a Cullen családhoz tartozom,akik a legkevésbé kívánják azt, hogy csatlakozzam majd a Volturihoz.te pedig nem hagyhatod el a hugodat és ezt a helyet.
-Ezt nem te fogod eldönteni-mondta-és nem is más.Ha elmegyek innen az is az én döntésem lesz és nem másé.Lehet nem most kellett volna és nem is így elmondani azt,hogy mit érzek irántad..
-De igen ,mert most legalább bennem sincs semmi kétely-bólintottam-csak ez egy kicsit hülyén jött ki.
-Igen egy kicsit-nevetett fel-de mit kéne még mondanom,hogy elhidd,hogy lehet köztünk valami?
-Mondani semmit-motyogtam-inkább tenni-néztem a vörösen csillogó szemeibe.Olyan gyönyörűek voltak,talán még Edwardék arany szemeiknél is szebbek.
-Valami ilyesmire gondoltál?-hajolt közelebb és az ajkai rátaláltak az enyémre,gyengén becézgetve azt,valami válaszra várva.Egy pillanatig fel sem fogtam,mi történik köztünk,de ahogy a kezeivel átkarolta a derekam és közelebb húzott magához,fellobbant bennem a vágy iránta.
-Igen valami ilyesmire gondoltam-csókoltam vissza,miközben a kezeimet nyaka-köré fontam és az ujjaimat a hajába túrtam .Fogalmam nem volt arról,hogy mennyi ideig állhattunk így egymás karjaiba,csókolva a másikat.Alec húzódott el először észrevéve hogy lassan oxigén hiányban szenvedek.
-Gondoltam-vigyorgott rám-gyere elviszlek vacsorázni.fogta meg a kezem és elkezdett húzni az egyik irányba.
-Vacsorázni?-lepődtem meg.
-Igen vacsorázni.Mégsem hagyhatom,hogy éhen halj.
-Nem vagyok éhes-ráztam meg a fejem,de a hasam elárult-na jó talán egy kicsit-pirultam el,mire hangosan felnevetett-de az emberek furcsállni fogják, hogy te nem eszel.Rendelhetnénk is vagy valami.
-Majd azt mondom,hogy diétázom..
-Tipikus vámpírok-sóhajtottam fel-mindenkinek ez a mentsége ilyen esetben.
-Miért van jobb ötleted?-vonta fel az egyik szemöldökét.
-Nem nem hinném,de akkor is.Csak ennyi telik tőletek?-kuncogtam-mire szoktátok ti használni azt a nagy űr odabent?-ütögettem meg gyengéden a halántékát-vagy valóban egy nagy semmi van odabent és komolyan olyan sötétek vagytok mint az éjszaka...legalábbis Emmett biztos az.
-Lehetetlen vagy.
-Ezt mát mondtad egyszer-emlékeztettem.
-Inkább haladjunk-sóhajtott fel Alec és vezetett tovább az utakon.Kb 10 perc múlva egy étteremben találtam magamat és úgy éreztem én nem vagyok ehhez a helyhez elég jól felöltözve.Akármerre is néztem az emberek elegánsan ki voltak öltözve.
-Szerintem rossz helyre jöttünk Alec-fordultam felé-én nem vagyok ehhez a helyhez jól felöltözve.
-De igen.Ez csak egy étterem Ivett,semmi más.
-De mit gondolnak rólam,hogy nézek ki?Nézz már szét!Mindenki kosztümben van,meg mindenféle cicomában.Ezzel ellentétbe énrajtam csak egy farmernadrág és egy póló van.
-Én sem nézek mi másként-vont vállat,majd  az egyik üres asztalhoz vezetett.
-Itt nem ismernek titeket,mint Volterra hercegeit,vagy valami?
-De igen-és akkor mi van?
-Nem tűnik fel az embereknek,hogy ti nem öregedtek?
-Nem nagyon,mert olyan sokan vagyunk,hogy már számon sem tudják tartani,hogy ki kicsoda.
-És Aroék?
-Ők ki sem szokták tenni a lábukat a trónteremből,legalábbis a várból biztos nem.
-Hozhatok önöknek valamit?-szólalt meg az egyik pincérnő az asztalunknál.Mint ahogy Cullenéknél is most is Alec mozdulatait leste,rám sem hederítve.
-Ivett?
-Egy kis lasagnet kérek-választottam gyorsan az étlapról.
-És ön uram mit óhajt?
-Én nem kérek semmit köszönöm-rázta meg a fejét Alec.
-Biztos benne?-naná,hogy biztos,ha csak nincsen a mélyhűtőtökben egy kis vér-gondoltam.
-Igen teljesen.
-Akkor pár perc és hozzuk a vacsoráját kisasszony-mondta a pincérnő rám sem nézve , ami igen csak bosszantott.
-Valami gond van?- érintette meg a kézfejemet Alec mire rákaptam a tekintetemet és rámosolyogtam.
-Nem nincsen semmi gond-ráztam meg a fejem.
-Rosszul hazudsz.
-Az a nő.. azt hittem egyből ráveti magát.Undorító..
-Csak nem féltékeny vagy?
-Én? Rá? Dehogy-vágtam rá azonnal-minek lennék az?Csak a nyálát tudja csorgatni, akik olyanok mint te.
-Szóval arra vagy féltékeny, ahogy rám nézett-bólintott mosolyogva Alec.
-Is-vallottam be pirulva.
-Nem kell félned kedvesem, nem foglalkoztat rajtad kívül más jelen pillanatban és a jövőben sem fog.
-Remélem is a saját érdekedben, mert nem kívánom neked azt ami rád várna ha ez mégsem lenne igaz-vigyorogtam rá-nagyon nem díjazom azt aki a másikat a háta mögött megcsalja,de ezt nem nézem ki belőled.Ahhoz túlságosan is büszke vagy.
-Te aztán gyorsan kiismerd a másikat-sóhajtott fel lemondóan Alec-én viszon folyamatosan találgatom, hogy éppen milyen hangulatodban vagy és ki is vagy valójában, inkább, hogy milyen vagy.
-Igen...nehezen lehet megismerni engem, főleg ha nem hagyom.Ebben nagyon hasonlítok Bellára,pedig semmi közöm hozzá rokonilag-állítólag én anyámra ütöttem semmint az édesapámra.Legalábbis Carlisle ezt mondta.
-Ismerted  a szüleidet?-kérdezte gyengéden , mire megráztam a fejem.
-Nem, vagyis nem teljesen, Nagyon kevés emlékem maradt róluk és azok is egyre jobban halványodnak az idő múlásával.5 éves lehettem, mikor  Carlisle és Esme örökbe fogadtak, miután meggyilkolták őket-és te emlékszel rájuk?
-Itt van a vacsorája kisasszony-tette le a tányért elém  a pincérnő, de most is csak nagy nehezen tudott rám nézni.Miután letette a kajámat rámosolygott Alecre , majd távozott.
-Köszönöm-húztam mosolyra  a számat.Hosszú percekig bámultam a lasagnet és azon gondolkoztam, hogy igazából kik voltak a szüleim.Most nagyon elkezdett foglalkoztatni ez a téma, ha már így feljött.
-Egyél Ivett-zökkentett ki a gondolatmenetemből Alec.
-Bocsi elbambultam-kaptam be egy falatot.
-Igen azt vettem észre-nevetett fel.
-Hol is tartottunk? Ja igen te ismerted a szüleidet?
-Igen- 16 éves koromig együtt éltem velük Janennel,de akkoriban nagyon elterjedtek volta a járványok és a szüleinket elérte  a  pestis és a fekete himlő.A haláluk után talált ránk Aro és változtatott minket át azzá amik most vagyunk.Ezért is vagyunk nagyon hálásak neki és adósak is, amit nem lehet egy könnyen leróni.
-Sajnálom-motyogtam.Teljesen együtt tudtam vele érezni, mert tudom, hogy milyen elveszíteni a családunkat.
-Nem kell, régen történt és amúgy sem voltak valami jó emberek-rázta meg a fejét.
-De mégis csak a szüleid voltak nem?
-De igen-bólintott-viszont mint mondtam, nem voltak jó emberek.Amit úgy fordíts le, hogy annyira szerettek minket, hogy kitettek az utcára.Akkoriban nagyon sok gyerekkel megtörtént ez, miután volt annyira idős, hogy ne haljon éhen egyedül a világban.
-Ez borzalmas.
-Igen az, ezért inkább váltsunk témát-mosolygott rám, a mitől majdnem elolvadtam.
-Oké.Van valami ötleted hogy miről beszéljünk?-néztem rá kíváncsian.
-Például mesélhetnél magadról valamit.
-Nem szeretek magamtól mesélni.Jobban szeretem, ha inkább megismernek,nehogy olyat mondjak, amin nem igaz-ráztam meg a fejem.
-De téged túl nehéz kiismerni.
-Örülök neki-vigyorogtam rá, majd bekaptam az utolsó falatot és jeleztem hogy fizetni szeretnék,de Alec megállította a kezem.
-Ugye nem gondoltad azt hogy hagyom hogy te fizess.
-Bocsi de nem úgy nézel ki, mi aki nagyon sokat jár éttermekbe.
-Attól még én fizetek-felelte-nem lenne egyszerűbb megköszönni?-kérdezte látva, hogy tiltakozni szeretnék.
-Köszönöm-nyögtem ki nagy nehezen.
-Szívesen-kuncogott-nehéz volt?
-Ha tudnád mennyire-bólintottam-kint megvárlak-álltam fel a székről.
-Rendben-állt fel ő is az asztaltól, majd odament  a pulthoz.Én pedig kimentem az étteremből.Odakint már korom sötét volt, de a csillagok olyan szépen ragyogtak az égen.Sokkal többet lehet itt látni, mint Forksban, ahol jóformán állandóan felhős az ég és csak havonta, ha egyszer süt a nap,de akkor is csak pár órát.Olyan  szép itt minden.Legszívesebben ide költöznék,de ez sajnos lehetetlen, legalábbis a Cullen családnak.De nem hibáztatom őket ez miatt, nekem is hálásnak kéne lenne nekik, csakúgy mint Alec Aroéknak.Bár nemsokára már ez sem fog érdekelni,mert én is egy leszek közölük az érettségi után, ha csak nem kérek még eyg kis időt, ami persze nem lehetetlen, főleg hogy ennyire megszerettek ennyi idő alatt.
-Min gondolkoztál el ennyire?-karolt át hátulról Alec.
-Csak azon, hogy miért egy olyan helyen éltek, ahol napközben 100 ágra süt a nap.Nektek nem hiányzik az, hogy kimenjetek  a szabadba , mikor még világos van? Ezen felül még ott van az az egy szabályotok,hogy emberek előtt ne fedjétek fel magatokat és ezt nem nehéz úgy betartani, hogy állandó napfény közelében vagytok?
-Nem, mert nem szoktunk kimenni, és kellenek olyan személyek akik példát statuálnak és erre a legmegfelelőbb környék egy olyan hely ahol ki vagy téve  a napfénynek.
-Mondhatni ti vagytok  a központ., mármint a vámpíréletben.
-Igen-nevetett fel a fogalmazásomon-gyere menjünk vissza, mert Felix még azt foglya gondolni, hogy felfaltalak és nem adtam belőled semmit-fogta meg a kezem és elkezdett húzni az egyik irányba.
-Micsoda egy féltékeny bagázs-sóhajtottam fel-de remélem, hogy holnap nem arra fogok ébredni, hogy az én véremet kóstolgatjátok.
-Még csak a lábát sem fogja tudni betenni hozzád, már halott lesz-"nyugtatott meg" Alec-nem, a kérésedre nem holnap fognak vadászni.
-És te?
-Én megyek veled Forksba és megtanulok vegetáriánus lenni-hajtotta a fejét a hajamra, majd egy nagyot sóhajtott-nem tudom meddig leszek képes úgy élni, ha ilyen jó illatod van.
-Túl leszel rajta nyugi-ásítottam egyet-mennyi az idő?
-22 vagyis este 11 óra.Álmos vagy?
-Csak egy kicsit-vontam vállat, mire a karjaiba kapott.
-Így gyorsabban visszaérünk-mondta a kérdő tekintetemet nézve.
-Nem szereted a lassú emberi tempót?
-Nincsen vele semmi kifogásom, de félek, hogy itt helyben összeesel és elalszol.
-Talán.
-Aludj el nyugodtan .
-Oké nem kell kétszer mondanod-bújtam a mellkasához és belemarkolva az ingébe azt hiszem elaludtam

2011. június 4., szombat

6.rész


 Sziasztok meghoztam az új fejezetet nagy sokára! Remélem tetszeni fog és kérlek írjatok kommentárt,hogy-hogy tetszett.Köszi jó olvasást:)

-Én még nem akarok hazamenni-jelentettem ki-úgy terveztem,hogy még 1-2 napig itt maradok.
-Nem hagyhatunk itt!-rázta a fejét Bella.
-De igen-bólogattam hevesen-már nem lehet semmi gond.Please!-könyörögtem-had maradjak!!!-vetettem be az ártatlan kiskutyaszemeket,amiknek nem lehet ellenállni.
-Alice?-fordult apu a nővérkémhez.
-Maradjon nyugodtan-vigyorgott-eseménydús napja lesz.
-Ok megyek veletek-változtattam meg gyorsan a döntésem.Nem szeretem,amikor Alice így vigyorog.Ilyenkor valami nagyon rossz szokott történni,amit ő persze nagyon is jónak lát.Hát amennyire én ismerem (és állíthatom,hogy nagyon ismerem) kösz de nem kérek belőle.
-Ó nem.nem most már szépen itt maradsz!
-Jól hallottam,hogy kedves vendégünk itt marad?-rontott be a szobába Félix és Jane.
-Nem pontosan itt,de az országon belül-mondtam tétován-de ez még nem..
-Ez már 100%-ig biztos-vágott a szavamba Alice.
-Akkor itt is maradhatnál nálunk-feltételezte Jane.miközben jelentőségteljesen Alicere pillantott.Ez nekem már gyanús.Tudod Ed ilyenkor nagyon irigyellek téged.Hogy miért nem tudok én is a gondolatokba olvasni?...Kész rejtély-gondoltam,mire Edward hangosan felnevetett.Mindenki kérdőn nézett rá,de csak megrázta a fejét.
-Csak nagyon érdekesek Ivett gondolatai.
-Szerintem Aro bele fog egyezni-hú ez most hirtelen jött.Ha jól tudom a Volturi nem arról híres,hogy másoknak szívességet tegyenek.Erre most mit mondja?Hiszen nem is ismerem egyikőjüket se annyira...na jó kivéve Felixet.Ő szinte egyenlő Emmettel.Tehát vele könnyen kifogok jönni.
-Remek ötlet-helyeselte apu,mire leesett az állam.Komolyan mondja?Pont ő egyezik bele,aki szíve szerint a világ legmélyebb bugyraiba kívánja őket?
-Túlzásba viszed-szólt rám Edward.Jó oké,hiszen több éven keresztül együtt éltek és tök jó barátságban vannak,amíg az egyikőjük bakit nem csinál (aki csak apu lehet,mert ugye a fejesek nem véthetnek hibát...na persze..).És közismert (legalábbis ahogy nekem mesélték),hogy Aro a legkisebb ügyből is elefántot tud csinálni.Vajon velem is ez lesz?Nem nem hinném,hiszen az előbb teljesen másként viselkedtek.Kedvesek voltak és nem azzal kezdték,hogy meg kell ölni engem.Engedélyt adtak arra,hogy kitűzzem a halálom időpontját.(Hát nem remek?Olyan boldog vagyok,hogy legszívesebben szétrúgnám a hátsójukat.Azt isten szerelmére még csak 17 éves vagyok.Előttem áll még az élet!)ár ha úgy vesszük az egy új élet lesz számomra,de milyen sok dologról le kell mondanom?Kegyetlenség az élet,de hozzá kellett volna már szoknom,amikor elvesztettem a vér szerinti szüleimet.Az is egy kegyetlenség volt az élettől.De az már a múlt.Azóta lett egy új családom,akik mindent megtesznek értem és szeretnek.Ha az egésznek a jó oldalát nézzük akkor a közeljövőben már nem fogok kilógni a Cullen családból.
 De most vissza a lényeghez.Ha eddig ilyen kedvesek voltak nem hinném,hogy a következő 1-2 napban az lesz a céljuk,hogy megcsapolják  a véremet.Tehát semmi akadálya annak,hogy itt töltsem a Volturinál a szabadságom utolsó napjait.
-Oksi benne vagyok-sóhajtottam fel a hosszú gondolkozás után,mire Jane a nyakamba ugrott.
-Éljen!Meglátod nagyon jól fogod magad itt érezni-te jó ég mi történt itt?Bolondokházába kerültem vagy ez csak egy kész átverés.Jane a nyakamba ugrott...a NYAKAMBA!Hiszen ő egy...had ne mondjam ki,aki szereti mások szenvedését nézni,amit persze ő okoz a személynek.Vagy apuék  félreismerték volna őket?Érdekes napoknak állok elébe,viszont egy feltételem van!
-Egy feltétellel.
-Mi lenne az?-kérdezték kórusban.
-Amíg itt vagyok elvárom,hogy vegetáriánusok legyetek.Nem szeretnék sikítozó eberek hangjára ébredni oké?-jelentettem ki-ha ez nem oldató meg kiveszem a legközelebbi hotel egyik szobáját.
-Nem lesz ezzel semmi gond-nyugtatott meg Jane.
-Aroéknak nem kellene erről tudniuk?
-Már tudják nyugi.Ők örülnek ennek a legjobban-rázta a fejét Felix.
-Nos akkor mi indulnánk is,ha nem gond-szólalt meg apu.
-Kikísérlek titeket!-léptem melléjük.

*

Mire kiértünk a repülőtérre és apuék felszálltak a gépre volt vagy 19 óra.Sajna az időszak azon részében jár az ország,hogy hamar besötétedik.Nem hogy nappal,de még éjszaka se találnék vissza a várba.Na jó ez azért túlzás,bár nem a tájékozódó képességemről vagyok híres.Viszont legalább egy óra lesz,mire visszabandukolok.Bár könnyebb lenne a taxiba szállnék,de akkor nem fedezhetném fel ezt a helyet.Szóval gyerünk az egyik irányba.
-Nem lenne egyszerűbb,ha idegenvezetéssel néznél szét a városban?-szólalt meg mögöttem Alec.
-Te jó ég!A szívbajt akarod rám hozni-fordultam feléje mire elmosolyodott.Áááá de helyes és az a 1000 wattos mosoly.Ez nem fair.-mégis mióta vagy itt?Ha jól emlékszem te nem jöttél velünk.
-Nem ,de gondoltam ha már itt vagyunk akkor körbevezetlek a városban és a várban is-bólintott-persze ha nem vagy még fáradt.
-Á szóval megjegyezted hogy nem vagyok egy éjszakai bagoly-kuncogtam.
-Igen,tudod nekünk sokkal nagyobb hely van itt bent,mint nektek embereknek-kopogtatta meg a halántékát,mire elkezdtem grimaszolni.
-Na jól van be lehet fogni rendben? Mr Tökéletes királyfi.De tudod mit?-vontam fel az egyik szemöldökömet-nekem jó ez így ahogy van.És nem fogsz tudni felhúzni ezen,ha pedig igen akkor azt ajánlom,mint Emmettnek.
-É s mi lenne az?-kérdezte játszott rémülettel-csak hogy felkészüljek rá mert előre is félek...
-A következő életemben te menekülni fogsz előlem, úgy mint a drágalátos bátyám-vigyorodtam el gonoszul.
-Most megijedtem.
-Tudod jobban is teszed,mert a jó kislány szerep csak egy álca.
-És ki lenne a valódi Ivett?Már tűkön ülök, hogy megtudjam.
-Kérdezd meg a testvéreimet.Ők is ajánlanák,hogy ne kezdj ki velem,mert te húzod a rövidebbet.
-Nem tudsz nekem ártani-lépett közelebb-ha elfelejtetted volna én egy kicsit erősebb vagyok.
-Nem félek tőled Alec Volturi,én nem félek a hercegektől sem mástól ha már itt tartunk.De visszatérve a tárgyra,lehet neked nem tudnék ártani,még ha egy vasoszloppal is rontanék neked,de másban tudok és ezt ne személnek hidd,hanem a legféltettebb holmijaidnak értsd!-vigyorogtam rá-indulhatunk?Mert még ránk esteledik.
-Én látok sötétben-vont vállat.
-Ha nem akarsz jönni akkor maradj csak visszatalálok egymagam is-mentem el mellette-majd találkozunk-intettem egyet,de alig mentem pár métert már mellettem is volt-mégis jössz?
-Valakinek vigyáznia is kell rád-vont vállat.
-Tudok magamra vigyázni.
-Ez a hely nagyon veszélyes,akármennyire is látszik fényes nappal békésnek.
-Itt az egyetlen veszélyes személy rám nézve az te vagy Alec-haladtam tovább,bár azt sem tudtam,hogy merre is megyek egyáltalán,de mikor valahol el is tévedtem,csak az óratornyot kellett követnem.Legalábbis mikor kicsi voltam az édesapám mindig ezt mondta.
-Végre eljutott az agyadig.
-Nem fáradtál még bele az örökös szócsatába?-sóhajtottam fel-ó igen egy férfi mégsem hagyhatja,hogy egy nőé legyen az utolsó szó, mert az rá nézve szégyen.ugye?-néztem rá mosolyogva.
-Lehetetlen egy nőszemély vagy-ingatta meg a fejét Alec.
-Tudom.vigyorodtam el-a testvéreim érdeme és az a sok egymással vívott harcé.Imádom szívatni őket,mindenféle értelemben.
-Kíváncsi vagyok rá,hogy miket tettél ellenük?
-Nem nem hinném-ráztam meg a fejem-hacsak nem akarod,hogy a te hajad is pirosba boruljon-kuncogtam-szegény Rose 5 órán keresztül mosta a haját,miután sikerül kirángatnia Edward szobájából megfenyegetve őt ,hogy tönkreteszi a Bellaval tartott 70. házassági évfordulójukat.De ezzel adott egy remek ötletet,hogy Eden hogy álljak néhányszor bosszút..Ő mindig félti a legbecsesebb kincseit, amik Bella után következnek.Mint például a Volvója.A zsebpénzemből kellett a javíttatását kifizetnem.
-Azt hiszem eleget hallottam-vágott a történeteimbe Alec-remélem velem nem fogsz ilyeneket tenni.
-Az csak rajtad múlik.Sajnos téged még nem ismerlek annyira hogy tudjam milyen dologban tehetnék kárt, ami fontos neked és nagyon bosszús lennél,ha valami baja esne-"szomorodtam el"
-Jelenleg csak egy van.
-És mi az?-csillant fel a szemem.Nem is gondoltam volna,hogy önként megmondja a gyenge pontját.
-Inkább ki.Nos az a személy éppen a közelemben van és nagyon nem díjaznám,ha kárt tenne magában,mert ez alatt a 3 nap alatt igen csak megkedveltem és jobban meg is szeretném ismerni,sőt talán a szívét  is elnyerni...

2010. november 5., péntek

5.rész

-Á végre megérkeztetek.Már nagyon vártunk rátok-állt fel mosolyogva Aro,majd mellettem teremve átölelt én meg vissza.Persze a többiek álla már megint a földön koppant döbbentségükben,de hát mit tehetek ez ellen..ha már ennyire megkedveltek.-azt hittem,hogy már örökre elalszol.Felix egy perce nyugtatott meg,hogy felébredtél.
-Bocsánat.de az emberek nem éjszakai életmódra lettek teremtve-néztem gyilkos szemekkel Felixre.aki eltakarta a száját,hogy elnyomja a feltörő nevetését.Hirtelen Ed mellkasából vad morgás tört fel.
-Sajnálom Edward,de ő sem maradhat örökre ember-most esett csak le,hogy mi is zajlik most le körülöttem.Vagy átváltoztatnak,vagy megölnek.De kezdjük ott,hogy én csak 17 éves vagyok és még előttem áll az élet....stb.Semmi kedvem még...talán...esetleg....örökre leállítani a szívem dobogását-nem is kell azonnal döntened-fordult felém Aro.Keze még mindig a vállamon pihent.
-Szerintem erről nekem kellene döntenem.
-És adunk is rá elegendő időt.
-Mennyit?.kérdeztem rögtön-előre letisztázom,hogy érettségi elött semmiképpen sem.És az még szűk 2 év.
-Akkor legyen utána-szólalt meg legelőször Marcus,méghozzá mosolyogva-a lényeg az,hogy látogass meg minket mihamarabb.
-Miért siettetitek őt ennyire?-kérdezte Carlisle-nem kérhetitek azt tőle,hogy ilyen fiatalon eldobja az életét és olyanná váljon mint mi!
-Nem siettetjük,csak kíváncsiak vagyunk mi lesz belöle.És már szeretném ha a következő évben meglátogatna minket.Nem kell ahhoz átváltoztatni,csak gyere el.Nagyon jó hatással vagy ránk.
-Szóval nem vagyok elég jó emberként,de vámpírként már az leszek?-csattantam fel az első mondatán.
-Nem ezt mondtam és nem is gondoltam-nyugatot meg Aro.
-Akkor nincsen semmi akadálya.Nem tudom és nem is értem miért akarja mindenki a halálomat-gondoltam,mire egy emlék villant fel:
Az a vámpír szerepelt benne,aki megölte anyuékat.Éppen a nyakamhoz 
hajolt,hogy megharapjon,de előtte egy mondatot suttogott a fülembe:
Nem fogsz már addig élni,hogy végigvidd azt,
amire születtél...stb.


Ezt a mondatot sohasem értettem.Túl sokan kívánják a halálomat..
-Ezt verd ki a fejedből-szólt rám Aro-szabad utat kaptál a döntésedben.A lényeg az az egészből,hogy ne halj meg emberként.
-Oksi,az nem lesz nehéz...legalábbis remélem.
-Ha nem gond Alec a biztonság kedvéért veletek élne egy ideig.
-HOGY MIIIII?????????-döbbentem le-minek ő?-mutattam a szóban forgó személyre.
-Csak a látszatért.Nem szoktunk ilyen engedményeket adni és nem szeretnénk azt,ha azt hinnék,hogy meggyengült a hatalmunk-magyarázta Caius-nem szeretnénk a közeljövőben átélni egy esetleges harcot,ami több ezer ember életébe is kerülhet.
-Ergo,csak azt szeretnétek biztosítani,hogy betartsuk az ígéretünket,ami Ivett átváltoztatása-csattant fel Rose,mire Aro elengedett és felé fordult.
-Fogalmazhatunk igy is.
ÁÁÁÁ please,ne rontsátok el a kedvem-gondoltam.Még egy ilyen alkalom nem lesz,hogy jobban megismerjem Alec-et,és hogy a közelemben legyen.Te jóó  ééég.Ezt én sem gondolhatom komolyan.Ezt gyorsan ki kell vernem a fejemből.Nem zúghatok bele az ellenségbe,kész katasztrófát okoznék vele.Csak több gondot okoznék a családomnak-gondoltam-Nem fog zavarni-bólintott Edward,mire elképedtem.Ezt most komolyan mondtad?-kérdeztem gondolatban,mire bólintott.Köcce  még meghálálom.Bármit is kérj megteszem.
-Nekem 8 mi lesz csak had menjünk már-könyörögtem.
-Már itt is akarsz hagyni minket?-szomorodott el Aro.
-Hát... nemsokára úgyis visszajövök,de nekem kajára van szükségem.Tegnap dél óta egy falatot nem ettem,és ez még hozzátartoznak az emberi szükségleteimhez-bólogattam-hacsak nem kívánjátok azt nekem,hogy éhen haljak.
.Nos akkor ezt megbeszéltük.Alec veletek megy.Nagyon hiányozni fogsz-ölelt át Aro.Mikor elengedett már Felix tartott a kezei között.
-És aztán szelídítsd meg Alecet-suttogtam,mire éreztem,hogy elfut a "pulykaméreg".De még mielőtt válaszolhattam volna,el is tűnt.
-Ti is nektem-mentem a többiek után.Alec hirtelen mellettem termet,de nem nézett rám.Gondolom meghallotta,amit Felix mondott nekem.De egyvalamit megfogadtam.Miután átváltoztam könyörtelen bosszút fogok állni rajta,és utána már nem fog velem kekeckedni a biztos..hahahaha.


Folyt.köv.

2010. november 4., csütörtök

4.rész

    -Ivett,Ivett-ébresztett fel apu,aminek nagyon nem örültem,mert úgy éreztem alig aludtam pár órát.Felnyögtem és a takarót a fejemre húzva átfordultam az ágyon a másik oldalamra.Az ágy gondolatára kipattantak a szemeim.Ekkor eszméltem csak rá,hogy igazából most a Volturinál vendégeskedek.
-Szépen fogalmaztál-dörmögte Edward.
-Azt hittem már meghaltál kis csaj-jelent meg mellettem Felix.Kikérem magamnak:még hogy kis csaj?-ha nem hallottam volna,hogy dobog a szíved készítettem volna a koporsódat.
-Milyen kedves..-húztam el a számat.
-Nyugi Aroék is aggódnak.Cirka 18 órát aludtál.
-Mennyit???-pislogtam-asszem megdöntöttem a rekordomat-ásítottam.Cullenék kikerekedett szemekkel bámultak ránk,ahogy mint két közeli ismerős elbeszélgetünk.
-Komoly hadműveletet jelentet,hogy óvatosan leszedjünk Alec hátáról.Azért nem gondoltam volna,hogy ennyire összenőttetek-mesélte ,mire totál elpirultam-még.....
-Befejezted?-néztem rá szúrós szemekkel.
-Közel sem.
-Pedig jól tennéd!-vigyorogtam rá.
-Talán rám uszítod a kedves kis Alecet??-"rémült" meg Felix,mire hozzávágtam az egyik párnát.Sajna nem volt kövekkel megtömve és még mielött eltalálta volna kettétépte egy karlendítéssel.
-Legközelebb tegyél bele valami nehezet és ha szeretnéd hogy célba érjen,akkor legyél egy kicsit gyorsabb!-na jóó van betelt a pohár.Felpattantam az ágyról és elkezdtem üldözni.
-Ehhez még lassú vagy.
-Emmett  kérlek kapd el és vágd fejbe!!!De úgy hogy szédelegve hagyja el ezt a szobát.
-Szíves örömest-vigyorodott el Em.
-Na jól van hagylak téged...de csak amíg el nem készülsz-ment az ajtóhoz Felix-nagyon jó így a hajad:)-mondta és már ott sem volt.
-Gyáva kukac!-kiáltottam utána.Válaszként csak a nevetését hallottam.Ebből még nagy bosszú lesz,azt garantálom.Pár másodpercig néma csönd uralkodott el a helységben,végül Alice törte meg a csendet.
-Hűha.Nem gondoltam volna,hogy ilyen jó barátságban leszel a Volturival.És igazából mi is van közted és Alec között?
-Erre mi is kíváncsiak vagyunk-bólogatott Em.
-ÁÁÁ ne kezdjétek már ti is-könyörögtem-egyébként sem tartozik rátok.Téma lezárva.
-Na neee máááár.
-Én sem kérdezősködöm a Rosalieval élt életetekről.De nem is érdekel.Szóval szálljatok le a témáról oksi?
-Csak egy ideg.
-Em ne legyél Felix 2 oké?-mérgesedtem fel.
-Nyugi hugi,semmi ciki nincs abban,hogy belezúgtál Alecbe-vigyorodott el Emmett.
-NA KIFELÉ!!!-toltam ki az ajtón-kívül tágasabb-csaptam be előtte az ajtót.Visszafordultam a többiekhez és kis híján elkiáltottam magam,hogy tűnés innen,mivel lehetett látni rajtuk,hogy alig tudják visszatatrani a röhögésüket.
-Ez nem volt szép tőled kislányom-jött mellém Esme,majd megölelt.
-Megérdemelte-mosolyodtam el-hiányoztál,és ti is-néztem a többiekre.Hallottam,hogy lassan kinyílt az ajtó-kimehetsz Emmet-fordultam felé.
-Jaj ne má hugi.Csak vicceltem.
-Na peeerszeee.
Na gyerünk kifelé-szólalt meg Alice a megmentőm,miközben kituszkolt mindenkit az ajtón.Hát igen ez neki könnyen megy.Miután becsukódott az ajtó csillogó szemekkel fordult felém.Nem látszott rajta,hogy haragudna rám,amiért itt kell lennie.Gondolom látta,hogy nem lesz semmi gond-elhoztam a hotelből a cuccaidat és a boltokba is elmentem a ruhákért,amiket nekünk vettél-mutatott az egyik sarokba,ahol egy kisebb halom szatyor volt-nagyon szépen köszi az ajándékokat-ölelt meg.pedig még meg sem mutattam neki,de nem is ő lenne,ha nem tudná mit veszek neki és mit nem.
-Szívesen-mosolyogtam rá.Alice egy törülközőt és egy kupac ruhát nyomott a kezembe és betuszkolt a fürdőbe.
-Gyorsan zuhanyoz le,mert Ed mérges lesz,ha nem ér holnapra időben haza.Nem szívleli,hogy itt kell lennie.
-Oksi-bólogattam.
   10 perc alatt elkészültem.Alice teljesen lilába öltöztetett.Állítólag kiemeli a smaragdzöld szemeimet.
-Még  mielőtt elindulnánk-kezdett el suttogni Alice-szeretnélek megkérni arra,hogy ha lehet,te ne nagyon beszélj Caius és Marcus elött,mert nem tudjuk,hogy milyen reakciót fogsz kiváltani belőlük.Amíg ezt meg nem tudjuk tarts távol magad Alectől.
-Amint már mondtam...
-Azt senki nem hiszi el.A hülye is látja,hogy belezúgtál,de nem hinném,hogy Caius Marcus és Jane ezt jó szemmel nézné.Aro egy másik kategória.Ő olyan személy,aki szereti,ha több barátja van,mint ellensége.Nála veled semmi probléma nem lesz.
-Oksi-bólogattam.Látszott Alicen,hogy valamit próbál eltitkolni-mit nem akarsz nem elmondani nekem?-kérdeztem,bár tudtam,hogy ugyse foglya elmondani.
-Meglepetés-vigyorogta,majd újra elkomorodott-kérlek vigyáz és figyelj arra,hogy mit mondasz,mert nagy bajba keverhetsz minket és magadat is.
-Már így is abban vagytok miattam-hajtottam le a fejem-mindig miattam vagytok bajban,mert nem tudok egy helyben maradni-egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Jaj nem így gondoltam-ölelt meg Alice.
-De igen.És Edward is miattam olyan most amilyen,mert haragszik rám.A legjobb lett volna,ha hagyjátok,hogy kiszívják belőlem az utolsó csepp vért is.
-Ivett M. Cullen!Ezt most azonnal fejezd be!-rontott be a szobába Bella és Edward.
-Pedig ez az igazság.
-Fejezd be ok?Visszaszívok mindent,amit mondtam csak hagyd ezt a hülyeséget abba-könyörgött Alice.
-Mit mondtál neki,hogy ennyire kiborult?-kérdezte Em-jaj nyugi hugi-ölelt meg ő is.-nem mehetsz így Alec elé,sírósan.
-Akkor te is fejezd be!-morogtam.
-Ivett.Semmi gond nincs azzal,hogy itt vagyunk.Aroék úgyis megtudták volna,hogy ismersz minket,mivel pár hét múlva ellátogattak volna hozzánk-mondta Carlisle-minden nap azon agyaltunk,hogy hogyan tudnánk téged megvédeni tőlük,de úgy látszik nem lett belőle semmi gond.Sőt ahogy látom egészen jól kijössz velük.Természetes dolog,hogy nincsen nagyon kedvünk itt lenni,de jobb később,mint soha,amiből csak rosszabb következmények lettek volna.Szóval ne hibáztad magad.Alicetől már tudjuk,hogy mik lesznek az események a következő egy órában.
-És mi lesz?
-Semmi komoly-vágott közbe Alice.Carlisle ez meglepetés lesz neki!! Nehogy elmondd neki.
-Az őrületbe kergetsz a titkolózásoddal Alice.
-Tudom-vigyorodott el.
-Na induljunk essünk ezen minél hamarabb túl.Holnapra otthon szeretnék lenni,mivel focimeccs lesz a tv-ben-vezetett ki az ajtón Em,egy pillanatra sem engedve el.A többiek is közrefogtak védve az ellenséges pillantásoktól.Egyre feszültebb lettem,ahogy közeledtünk a trónteremhez.
-Nyugi-jött mellém Jasper és már éreztem is ahogy a képességével hat rám.Hosszú folyosókon mentünk keresztül,amik kis lámpásokkal voltam megvilágítva.Egy kicsit sem utal arra,hogy ez a hely egy  vámpírtanya...Az egyik folyosó hidegebb volt a másiknál és a célhoz már jégkockává váltam.Ezek soha nem hallottak a fűtésről,vagy gazdasági válság van,hogy nincsen rá pénzük.Erre a gondolatra Edward hangosan felnevetett,mire mindenki kérdőn nézett rá,de ő csak megrázta  a fejét.15 perc alatt értünk  el a találkozóhelyre.Eléggé lassan,de a többieket egyáltalán nem zavarta az én csigatempóm............



Folytatása köv.

2010. november 3., szerda

3.rész

  Egy csomó álarcos ember járt-kelt az utakon.Nagy izgalomban voltam,de nem tudtam a pontos okát.Elővettem egy szórólapot a táskámból,ami az esti programokat vezette le. 10:45-volt,szóval volt még cirka egy órám,mielőtt vissza kellett volna mennem a szállásra.A következő program a lap szerint itt a központban a királyi meglepetés nevet viselte.Kíváncsi vagyok mivel fognak Aroék előrukkolni.Szépen előretolakodtam a tömegben,mikor megérkeztem a helyszínre.Egy kicsi út volt kivilágítva piros lámpákkal.,aminek a végén egy lovaskocsi közeledett felénk.Meghűlt a vér az ereimben,mikor rájöttem mit is rejt valójában a királyi meglepetés."Bajban vagyok"-gondoltam.Előhalásztam a mobilom a kis táskámból és bepötyögtem Alice számát.3-szor csengett ki,de Jasper vette fel.
-Szia Ivett,mizujs?..
-Alice hol van?-vágtam a szavába.
-Elment vadászni.Mi a gond?
-ÁÁ most kell elmennie ugye?-zsörtölődtem-oltári nagy bajban vagyok vagyis csak leszek,ha ezek rájönnek,hogy ismerlek titeket,bár nem is én leszek bajban hanem ti,ami még rosszabb és egész hátralevő életemben bűntudatom lesz tőle,mert bajba kevertelek titeket és...
-Ivett mi a gond?-komorodott el Jasper hangja.
-Tudnád adni Carlislet?
-Ki vagy hangosítva kicsim-hallottam apu hangját.
.Ja oksi.Emlékszel a római programra?Az utolsó részére?
-Királyi meglepetés-felelte apu.
-Igen.Nos megtudtam,hogy az igazából nem egy dolog,hanem ők maguk.a..a.a..Volturi-dadogtam bele a telefonba,mikor előttem ment el a hintó.4-en ültek benne és amikor kimondtam a nevüket a fiatalabbik (legalábbis azt hiszem) rám kapta a tekintetét.Lehetett látni,hogy kontaktlencsét visel és a vörös helyet világoskék szeme volt.Tekintete totálosan rabul ejtette az enyémet és azt sugalta,hogy legszívesebben megölne.Nem kellett volna kimondanom a nevüket.Ha ezek felkutatnak nekem végem van...-nyeltem egyet.IDIÓTA,IDIÓTA.El kell pucolnom innen mihamarabb.ÁÁ de az a tekintet..bárcsak ne nézne így rám.És olyan helyes és...ELÉG LEGYEN IVETT NE ÁLMODOZZ!!  De remek Ivett így tovább,zúgj csak abba bele,aki a halálodat fogja okozni pár órán belül,ha nem tűnsz el innen most!Hát én megőrültem.Mikor kezdtem el saját magammal beszélni úristen.
-IVETT!!!-kiáltott bele a telefonba Jasper.
-Igen?
-Legalább 3 perce beszélünk hozzád kislányom,figyelsz te ránk?-kérdezte apa.
-Bocsi.
-A lényeg hogy menj vissza a szállásodra és maradj ott! Már úton vagyunk.
-NEEE!-döbbentem le.ÓÓ én hülye,minek hívtam fel őket,most az egész családot bajba sodortam vele.áááá.
Azon kaptam magam,hogy folynak a könnyeim-nem akarom,hogy miattam bajba keverjétek magatokat!Kérlek,ne gyertek ide miattam.Gyorsan összepakolok és megyek is haza.,csak ne gyertek ide-könyörögtem,miközben szabadulni próbáltam a tömegből.Egyenesen a szállásomra mentem.
-Ivett,nyugodj meg,kérlek-csitított apu.Már nem tehetünk mást.Hidd el nem lesz semmi baj,Alice látta.Hol száltál meg?
-Valami Tranaro vagy mit tom én nem jut most eszembe a neve-szipogtam.
-Nem baj.Ha visszaértél a szállásodra pakold össze a cuccaidat.
-A fenében-hallottam Ed dühös morgását.
-Mi a gond?-rémültem meg,de már meg is tudtam.Egy kemény és hideg dolognak ütköztem,felnéztem,hogy megnézzem mi a fenne ilyen kemény hogy pukli nőjön a fejemre,de egy tárgy helyett egy vörösen villogó szempárral találtam magam szemben.ÁÁ a fenébe.Nyugi Ivett volt már alkalmad megtapasztalno,hogyan is kell egy "kedves" vámpírral eltársalognod,úgy hogy életben is maradj.Példa rá Cullenék.Egy nálam sokkal erősebb és gyorsabb személlyel állok szemben,szóval el is vethetem azt az ötletemet,hogy elfussak.A haja  hosszú és fekete ,az arca falfehér volt.A szemei alatt sötét karikák húzódtak a szomjúságát jelezve és én pont kapóra jövök neki.
-A nevem Aro-szólalt meg dallamos hangon,mosolyogva-és a tied?
-Ivett-feleltem határozottan.Egy pillanatra döbbentség ült ki az arcára,de rögtön visszanyerte mosolygós tekintetét.
-Ha jól sejtem,tudod ki vagyunk.
-Persze.Volt és van hozzátok szerencsém-mosolyodtam el.Nem tom mi üthetett belém,mert nekem most azon kellene agyalnom,hogy miként kerülhetek ki innen élve,de mégis nyugtot voltam.
-Ivett ad Aronak oda a telefont-hallottam apu hangját a telefonban.
-Azt hiszem Carlisle beszélni szeretne veled-nyújtottam át Aronak a telefont.
-Carlisle?
-A Cullen család "feje"-sóhajtottam.Na ne adja nekem be,hogy nem is meri őket!Edwardék szerint nagyon szeretné ha csatlakoznának hozzájuk néhányan.Szóval ne adja nekem itt a hülyét!
 Aro hirtelen kikapta a kezemből a mobilomat.
-Carlisle , kedves barátom-szólt bele a telómba Aro.Csak apu nevét hallottam,mivel elkezdtem fénysebességgel beszélni,amit nagyon nem szerettem ,ha rólam van szó.Vagy 3 percen keresztül beszéltek így-rendben.Alig várom már-nézett rám Aro.Innen már tudtam,hogy nem lesz semmi gond.Egy picit jobban megnyugodtam,már amennyire volt bennem feszültség..Mikor befejezték a beszédet Aro visszaadta épségben a mobilomat (aminek nagyon örültem).
-Menj velük kislányom.Nem lesz semmi gond-nyomta ki apu.Akkor vettem észre,hogy még ketten csatlakoztak hozzánk.
-Igen érdekes éjszakának állunk elébe-mondta Aro-örömömre szolgálna,ha visszakísérnél minket Volterrába-mondta kedvesen.Mintha lenne választásom.Indultam el utánuk- kicsit elszomorít,hogy Carlislék megint szabályt szegtek-lépet mellém Aro.
.Nem,nem szegtek szabályt-mondtam ellent.
-Csakugyan?-emelte fel a kezét.Tudtam,hogy puszta érintéséből olvasni tud a gondolataimban,de azért kérdőn néztem rá a hülyét adva-így gyorsabban haladnánk-magyarázta.A jobb kezemet a tenyerébe helyeztem és erősen koncentrálni kezdtem egy emlékre:a szüleim halálának napjára.Görcsbe ugrott a gyomrom,mikor a felszínre törtek a mélyre elnyomott képek sokasága.6 vörös szempár,szüleim sikolya+halála,végül Cullenék.Én csak ennyit láttam,hogy Aro mennyit arról fogalmam nincs -Részvétem-mondta Aro,miután elengedte a kezemet.Nem tudom,hogy komolyan mondta-e,de nem rágódtam rajta sokat.Végül csak bólintottam válaszul.
-Most már tudod a kérdésekre a választ.szóval semmi okod megvádolni Cullenéket..
-Viszont-szólalt meg először, az aki a hintóban vagy miben rámnézett és szinte meghaltam a tekerületétől-Cullenéknak van már egy néhány stiklije.
-Ejnye Alec.Nem illik bemutatkozás nélkül megosztani információkat másokkal.
-Mintha ez olyan fontos lenne-suttogtam,bát biztosan hallották.
-Szépen fel van vágva a nyelved-vigyorodott el Alec.Ó az az 1000 wattos mosoly.Nem elég,hogy tökéletes,helyes..stb,de ez a mosoly..totálisan elolvadok mindjárt.
-Bocsi,de ez vagyok én-vontam meg a vállam.
-Talán ez a baj...
-Ugyan már Alec!-vágtam a szavába.A többiek álla mind a földön koppant,mikor a nevén szólítottam-ha el is mondanám valakinek,hogy: helló vámpírokkal lógok,akik vért isznak"Totál hülyének hinnének,hacsak te magad nem mutatkozol be nekik.(Egyből gyogyósok házába vinnének rohammentővel.)
-Ami persze nem fog bekövetkezni.Mi ragaszkodunk a szabályainkhoz.
-Mi ez a többesszám?Csak egy szabályotok van:emberek előtt nem felfedni magatokat.
-És te még ember vagy.És elég jó illatod van-villantotta ki a fogait.
-Hűűűű,de megijedtem-gúnyolódtam vele,mire hirtelen eltűnt és mögöttem jelent meg.Éreztem jéghideg kezeit a vállamon és a fogati,ahogy a nyakamhoz érinti őket.Azt hiszem egy szívdobbanásnyi sort kihagyott a szíven.Még a lélegzetem is elakadt egy pillanatra.
  Hallottam,ahogy teleszívja tüdejét az illatommal.Érezni letehet,hogy megdermed mellettem.A szorítása a vállamon egyre erősebb lett,szinte már fájt.Remélem nem akarja eltörni a vállam-gondoltam,mire Alec szája mosolyra húzódott.
-Azt hiszem,hogy most félsz.Egész testedben remegsz-mondta bele a nyakamba.
-Csak megleptél.Történt már velem ilyen,nem is egyszer.-próbáltam a higgadtat adni.
-Rosszul hazudsz.Valld be hogy félsz.
-Talán egy kicsit?-mosolyodtam el.Hadd érezze magát győztesnek.
-Szerencséd van,hogy már vadásztam-húzódott el tőlem,de ajkai egy pillanatra megérintették a nyakamat,mire kirázott a hideg.Nem tudtam eldönteni,hogy ezt mire véljem.
-Ez igazán nem volt szép tőled Alec-vigyorodott el Felix,akit eddig csak képről ismertem.-így kisajátítani magadnak Ivettet.-mondta,mire mindenki egy lépéssel közelebb jött hozzám.Már egyáltalán nem volt köztünk "határvonal",ami a távolságtartásukat közölte.
   Ezután így haladtunk tovább a sötét és egyre hidegebb utcákon.Már több órája gyalogoltunk és a lábaim már ólomsúlyúak voltak.Rápillantottam az órámra.ami pontosan éjfélt mutatott.Olyan álmos voltam,hogy biztosra vettem,hogy pár pillanat múlva a földön fogok landolni.
-Figyu!-szólaltam meg-most az egész utat gyalog akarjátok megtenni?-ásítottam-mert szólok én már totál kivagyok,és nem tudok arról,hogy éjszakai bagoly lennék mint ti.
-Hoppá-nézett rám bocsánatkérően Aro-teljesen megfeledkeztem arról,hogy te még ember vagy.
-Jó reggelt-sóhajtottam fel az éjszaka közepén.-és előre szólok én nem tudok olyan gyorsan futni mint ti.
-Alec majd a hátára vesz-vigyorodott el Felix.
-Nekem 8 hogyan oldjátok meg a problémát,mert így is úgy is elalszok itt.
-Ha nem zavar a gyorsaság..
-Jelen pillanatban egy égiháborúban is eltudnék aludni.
-Nos Alec,akkor kapd a hátadra a kislányt,ha már ilyen jól kijöttök egymásra.Már amúgy is unom ezt a csigatempót.
-Na jóóó van,be lehet fogni oké?-ütöttem meg a vállát,mire könnybe lábadt a szemem.Tutira megzúzódott néhány ujjam.
-Csak óvatosan az ilyen mozdulatokkal-röhögte Felix az arcomat látva.
-Ezt még megkeserülöd-vágtam be a durcát,hátat fordítva neki.
-Gyerünk Alec kapd a hátadra a kisasszonyt,még mielőtt még nagyobb kárt tesz magában-lökött egyenesen Alec karjaiba-csak te vagy képes megfékezni a közelében magad.Biztos ellesztek együtt.
   Alec gyorsan a hátára vett és már ott sem voltunk.Olyan gyorsan haladtunk,hogy a táj teljesen egybefolyt.A szél szanaszét fújta a hajamat,aminek nagyon örültem....A fáradságomon kívül már csak az a gond volt,hogy majd megfagytam és ezt még tetőzte Alec test hidege is.
  Egyszer csak egy fekete köpenyt terítettek rám,ami megvédett a széltől.
-Csak azért,hogy meg ne fázz!-mondta Alec.
-Köszönöm-motyogtam,majd Alec vállára hajtottam a fejem.Egy pillanatig az ajkaimat a nyakához érintettem,csakúgy mint ő az előbb,majd elaludtam.Így ismertem meg azt a személyt,akit a jövőben nem fogok tudni nélkülözni.Csak abban nem vagyok biztos,hogy ő érez-e egyáltalán valamit irántam.Ááááá,már megint hülyeségeket hordok itt össze,hiszen csak pár órája ismertem meg öt......








Folytatása következik.

2010. november 2., kedd

2.fejezet

  7-kor már a friss levegőt lélegeztem be.Ahogy telt az idő egyre több fény gyulladt ki a város körül, kivilágítva a teret.Ááááá...ennél szebb hely a világon nincsen!Az egész életemet itt tölteném, de nem akartam ezzel is terhelni anyuékat.
  Szinte minden 2. ruhaboltba bementem és a kiválasztott ruhákat félretetettem a recepciónál,ahol megkértem az eladókat,had jöjjek vissza másnap.Könnyen megértettem az olaszokat,hála a nyelvvizsgámnak,amit idén tettem le.Mind olyan kedvesek voltak és vidámak.Illik rájuk az a leírás,hogy náluk nem létezik a  rosszullét.Éppen egy cipőboltba tévedtem,amikor rezegni kezdett a telóm.Alice-től kaptam egy sms-t.
-Bouna sera signora-üdvözölt a recepciós-come va?
-Bene,grazie,e Lei?-mosolyogtam vissza.
-Bene.*Io sono molto concerta.-válaszolta a nő,majd hagyta,hogy továbbmenjek. Gyorsan bentébb mentem és elolvastam az Alice-től kapott sms-t.
                   " Rosalienak és nekem 37-38-as a lábunk, ami kint a 3-4-es számot képviseli.
                               A tied és Esmeé a 2-3.as szám.Előre is köszönjük!"
Már írtam volna vissza,hogy mégis hogyan cipeljem ezeket haza,amikor már jött is a válasz:
                  "Majd hívsz egy vagy két taxit, azok kivisznek téged a reptérre.Ott felpakolják                                               cuccaidat és mi majd kimegyünk érted"
Hát ez remek...!
                    "Legközelebb elcsórom Ed kocsiját!"
Pötyögtem be válaszként.
                   "AZ LENNE AZ UTOLSÓ CSELEKEDETED.MEGKESERÍTENÉM
 A HÁTRALEVŐ ÉLETEDET!!! HA-HA-HA"
"Köszi a szívességet, de nem kell:)"
 
"Máskor is XD örömmel!"
Nos köszi szépen bratyó, a jövőben sokat számíthatok rád...-gondoltam.Fél óra múlva 2 kosárral a kezemben jelentem meg a pénztárnál.Mosolyogva megkértem az urat,legyen szíves holnapig félretenni a cipőkollekciót,amit felvásároltam.
 - Reggel 10 óráig! Se később, se hamarabb-bólintott az úr-csak is önnek signora.
-Grazie-mosolyogtam rá és már mentem is volna tovább.
-Signora!
-Hm?-fordultam vissza.
-Ha szeretné elvitetem a szállására,ha óhajtja.
-Azt megköszönném-bólogattam.Leírtam egy cetlire a hotel címét és odaadtam neki-csak adják le a recepcióra ezen a néven.
-Természetesen.
-Grazie.
-Szép estét signora-kiáltott utánam az úr.
Jaj istenem,de aranyosak itt az emberek-mentem tovább az utakon.Egyre hatalmasabb lett a tömeg és mind egy irányba vonultak,engem is magukkal sodorva.De így legalább könnyebben és gyorsabban megtalálom a fesztivál központját.
 Mindenhol fáklyák égtek és az utakon beöltözött emberek járkáltak.Volt zene,tánc és miegymás,amiket még soha nem láttam,Olyan jó volt itt a hangulat.Vagy 1000 képet készítettem,amíg le nem merült a fényképezőgépem aksija.A legérdekesebb dolog ami felkeltette a figyelmemet az egy kisebb számú csoport volt,akik a tűzzel játszadoztak.Lángoszlopokat fújtak a nézők feje fölé,lángoló kötelekkel zsonglőrködtek...stb.Volt köztük egy kislány, aki két csinort tartott a kezébe,aminek a végén egy golyó volt, amit pici tűz vett körül.Azokat próbálta pörgetni maga körül,de nem túl nagy sikerrel.Emlékszem régen én is játszottam ilyennel,csak nem úgy,hogy közben lángolt a labda.
  Egyszer csak kirepült a lány kezéből az egyik égő golyó,mire a közönség sikoltozva hátráltak,kivéve engem,mivel késön eszméltem fel arra,hogy egyenesen elém repül az égő dolog.A lábam elé esett éppen,mintha azt akarná,hogy kezdjek el vele játszani.
 A kislány társai hangosan elkezdtek vele kiabálni,hogy hogy lehet ennyire ügyetlen,mire potyogni kezdtek a könnyei.Felvettem az égő labdát a zsinórjánál fogva és odamentem hozzájuk.
-Ugyan kérem.ne szidják le ezt a lányt.Ilyen bárkivel előfordulhatott volna.Én is így kezdtem,mikor ezt tanultam-mondtam,majd a lányhoz fordultam-szia a nevem Ivett.És a tied?
-Anne-szipogta a kislány.
-Ha jól tudom ez a tied-adtam vissza a labdákat-nagyon ügyesen játszottál vele Anne.Csak ne törj le,ha elrontod-mosolyogtam rá-mikor kezdtél el vele játszani?
-Fél éve.
-Hűha!Sokkal ügyesebb vagy akkor,mint gondoltam.Nekem egy év kellett ahhoz,hogy idáig eljussak,pesze tűz nélkül,mert féltem,hogy felgyújtom a házunkat az ügyetlenségem miatt:).
-Te tudsz ezzel bánni?-csodálkozott el Anne,mire bólintottam-kérlek mutasd meg-ragyogott fel a szeme.
-Nem lehet-ráztam meg a fejem-ez a te előadásod.Én vagyok a néző,te pedig a szórakoztató.
-Legalább azt mutasd meg,hogyan csináljam jobban.
-Minden a csuklómozdulatoktól függ-mentem a háta mögé és megfogtam a kezét,mire az égő labdák egy táncot lejtettek körülöttünk,fényes csíkot hagyva maguk után-látod már te vezeted őket-figyelmeztettem,mire a társai elámúltak az ügyességétől.
-Köszönöm Ivett!-ölelt meg Anne,miután befejezte az előadást.Minden néző elkezdett tapsolni és fütyülni,dicsérve őt.
-Szívesen.És ne feledd,csak önbizalom kérdése az egész-pusziltam meg,majd mentem tovább.Hát ilyen egy olasz karnevál itt-gondoltam.